Leragadtam a kommunikációjánál. Egyszerűen azért, mert egy új, varázslatos világ nyílt meg azzal, hogy beszél. Ráadásul régóta, és most már egészen hihetetlenül. Elmeséli a napi történéseket, vagy akár sokkal régebbi eseményeket is. "Voltál a Papával a színpadon, Agárdon. Takarította a bácsi a színpadot. Papa nyakában ült Nünü. Etettük hattyúkat, kacsákat is. Kenyeret. Tessék hattyúk, egyetek...." Sőt, le is rajzol mindent, aki és ami fontos neki. Pl. ezt a színpados történést is, és közben magyaráz, hogy az ott a Papa, a szeme, haja, póló van rajta, azok a hattyúk és kenyeret esznek........

A mondókákat, meséket, verseket már nem is számoljuk. Szerintem legalább százat nyom kívülről, és ha éppen talál egy szituációhoz illőt, akkor rákezd. Pl. mondtam Neki, hogy pont belefér a hátizsákjába a macija. Erre Ő "Kisegér, kisegér, minden lyukba belefér......." Nem győzünk újakat tanítani Neki. Kész vagyonokat költünk gyerekmondókásverses könyvekre. Sokszor elismételteti velünk a frissen hallott verseket, aztán pár nap múlva már megy Neki is.

Az érzéseiről is "beszél". "Szomorú Nünü, éhes, ebédelünk, álmos, szeretlek, hiányoztál, stb." 

Ma kérdezte Tőle Nagyi, hogy kimenjünk -e a kertbe, mire Ő "talán". Máskor kérdeztük, hogy hazajön -e velünk, s a válasz "nem biztos". Szeret "számolni". Azt már tudja régóta, hogy mit jelent az egy és a kettő számfogalma, a többit még nem, de használja, böködi a könyvben a rajzokat, mintha számolná "egykettőháromnégyöt...".

A rádióból, beszélgetésekből elkap szavakat, és röhögve ismételgeti. Nagyon vigyázunk, mit mondunk.

Szépen használja a "kérem szépen, köszönöm, szívesen, légyszíves, stb." szavakat is, aminek nagyon örülünk. Még a kutyákkal is így beszél. "Alfici, kérem szépen a laddát! Add ide légyszíves Nününek egy picit! Kérem szépen Alfici!"

Olyan benyögései vannak. Mint pl. "irgumburgumkrucifikszum", meg "azt a kutyafáját", meg a híres "gatyaúristen", vagy "aztapasztacipőpaszta", mind-mind Nagyi forrásból.

Újabban minden "vicces", és mindenen igen jól szórakozik, s mindenki "bohóckodik", ha éppen nevetteti.

Tud pár színt, és felismeri a négyzetet, kört, elipszist, stb.

Megmondja a teljes nevét, a mi teljes nevünket, hogy hol lakunk, ki az Ő apukája, stb.

Na és a már említett "nem, nem, nem, nemazt, nemezt, nemkérsz, nemakarsz, nemjössz, nemoda, nemkimész, ezsejó, azsejó, nemtetszik, nemfinom, stb...." is most erősödött be.....

Játékok. A fejlesztőben meglepődve tapasztaltam, milyen ügyesen nyomja a kirakós és illesztgetős típusú játékokat. Itthon is van pl. egy isteni táblája, tele állatokkal, talán negyven különféle lehet rajta. A táblán kis négyzetszerűségekben fekete-fehéren hagyva, a kirakós darabkákon meg színesen, és meg kell keresni az állatok helyét. Pillanatok alatt berakja mindet a helyére (keresek ilyen típusú játékot, régen láttam pl. gyümölcsösben, nem tudtok lelőhelyet?), miközben magyaráz, mindegyiknek mondja a nevét, utánozza a hangját és hajtogatja, hogy "melyik a következő?" De ugyanígy megy neki a többdarabos, nagyobb részekből álló kirakós is, szintén szempillantás alatt megtalálja és összeilleszti mindet. Most szereztem használtan vagy húsz kirakót, mindenféle típusút, és hol ezt, hol azt veszem majd elő, hogy lekössem a kapacitását:)

Járunk fejlesztősjátszóházba, ami már csak azért is megéri, hogy olyan játékokkal játszik, és annyi félét próbálhat ki, amit mi úgysem tudunk itthon felhalmozni. Ezen kívül jópofa mozgásos feladatok is vannak, és mégicsak szokja a gyerek a csoportos foglalkozást, mint majd később az oviban. Ami biztos, hogy vennem kell egy hatalmas gumilabdát, amin ugrálhat meg hanyattfeküdhet, és ahogy Ő mondja "bimbammozhat" rajta, mert itthon a kicsi, pöttyös labdával próbálkozik, ugyanúgy, ahogy a játszóban, ahol ez a nagy kedvence. Minden ladbát csíp, és szívesen focizik is.

Ezen kívül járunk még babatornászóra is, ahol inkább nagyobbacskák vannak, így a vége felé már igen nyűgös a Miénk, ráadásul legutóbb sztrájkolt is, és csak az ott is megtalált gumilabdán akart "zsipzsuppozni", majd az óra végén odament az ajtóhoz és közölte "hazamegyünk". Megint elindult az éneklős foglalkozás is, de oda az én különórám miatt nem nagyon jutunk el, talán majd Nagyi viszi.

Könyvekről még. Minduntalan hajtogatom, hogy sosem elég belőlük. Meg az újságokból sem. Folyton olvas. Mindegyiknek tudja a címét, vagy ahogy Ő elnevezte egyiket-másikat. Gyakran válogat a poc előtt, tanakodik magában, hogy melyik legyen, máskor meg vidáman felkiált, hogy pl. "a böngészőt olvassuk", és már rohan, kutakodik utána. Még mindig ámulok, hogy milyen nagyon apró dolgokat vesz észre, és hogy meséli a sztorit "Helga fagyit adott a kislánynak....a kislány elejtette a könyveket...ajajajaj...vigyázz kisegér, jön a cica..." Amit én szinte csak nagyítóval látok, Ő kiszúrja. De ugyanígy jövet-menet, míg én nem látom, Ő állítja, hogy ott van, s ha jobban sasolok, tényleg. Vannak aktuális kedvencek, mint pl. a traktoros "szántja a földet a traktor....eteti a kissány a tyúkokat...", és meséli magának, nekünk.

Imádja a lovakat (járunk lovakat bámulni, s gyűjtjük a szárazkenyeret a közeli lovarda lakóinak), a bárányokat (füvet adunk Nekik), tulajdonképpen mindenféle állatot. Fő látványosság a pár utcával távolabb eső Pityukakas és negyvenkét tyúkból álló háreme.

A munkagépimádat még mindig megvan. Azonnal leállunk, ha az út mentén markolót, buldózert, úthengert, betonkeverőt, vagy bármilyen hasonló járművet látunk. Fék. Ha sikerül, elbeszélgetünk a "vezetőbácsikkal" is, akik eddig mindig nagyon kedvesen megmutogatták a gépeket. Állandó célpontunk Nagyikáék utcájában az építkezési terület.

Babázik is szívesen. Kapott egy mini etetőszéket babakocsival, meg ugye van konyhája is, kibővült zöldség és gyümölcs kínálattal. Főz rájuk, sétáltatja őket, párbeszédeket mond, találkoznak egymással. Nem tudom honnan szedte, de mostanában gyakran hallom Tőle, hogy az egyik babája vagy plüssállata szomorú. "Szomorú a szamár....megvígasztalja Nünü." Azt nem nagyon magyarázza el, hogy mitől bánatosak.

Rajzolás. Mindennapi elengedhetetlenség. Egy kifejezési forma. Itt is, meg Anyikáéknál is állandóan kint van az asztalon a füzet és a zsírkréta készlet (most már egy ideje ceruzák is, eddig tartottam a hegyüktől), meg a régi fajta nyomda készlet, mert olyan gyakran kérte, hogy rajzoljunk, hogy egyszerűbb előlhagyni. Magyarázza, hogy mi készül, és kéri, hogy írjam a lap aljára. 

Csapongok, ahogy szoktam az ilyesfajta összefoglalóknál......

Ha pelenkázni kell, hozza a pelenkát, hogy kicseréljem. 

Mozgás. Futkorászik, olyan sebesen mászik fel mindenre, hogy résen kell lennünk. Tanítgatjuk, hogy nézzen körül az úton, de kb. inkább bólogat, s közben mondogatja "balra, jobbra, balra, jobbra", viszont azt hiszem, már tudja, melyik a jobb és bal keze, vagy legalábbis általában eltalálja:) Az Apja marha büszke, mert ezt Ő tanította.

Most tanultuk a bukfencezést, odavan érte. Persze csak úgy, hogy ott vagyok mellette és fogom.

Szeret táncolni, s az esetek többségében minket is felszólít erre. A sok grilluszos meg népdalos cédéje mellett rákattant a cseppetsemörülökneki gumimacis borzadványra, és mint egy vad rajongó, elkezd ugrálni hadonászni a kezével, mint aki csápol, és követeli "gumimacccci, meghallgatjuk a gummmmimacit, légyszíves". Ami meg jó, hogy nagy érdeklődéssel figyeli a balettosok táncát.

Még mindig nagy kedvenc a Maszkabál, meg a Minimaxos dalolós, de most már a Mazsolát is kéri, meg a Micimackót, és végig is néz belőlük 1-3 részt, végig kommentálva, mint egy hangosfelirat, hogy éppen ki mit csinál.

Eszik. Sokat és jóízűen. Nem találtam olyan ételt, amit nem evett meg...eddig. Még mindig a bio a fő csapásvonal, de azért kap néha mást is. Semmi csoki, mogyoró, tej, cukor, ilyesmi. Ritkán kap bébiételt, inkább főzök neki a párolóban továbbra is. Szívesen teszem, és megnyugtat, hogy megbízható forrásból, bio eledeleket fogyaszt a szívünkcsücske. Még májkrémet (amit nagyon bír, a májkérmes kifli) is találtam, ami bio, és most fogom kipróbálni a zöldségpástétomokat is.

Boldogság Vele egy almát harapni!:)

A haja sokat nőtt, komoly csigái vannak, amiket már hajszárítózni kell.

Alvás. Lekopogom, de jókat alszik. Perszehogy közöttünk. Napközben egyet, nagyon ritkán kettőt (pl. hetente egyszer későb jövök haza, Farkas meg jön értem, így legkorábban féltizenegykor kerül haza, ilyenkor elkornyad). Ha napközben elálmosodik, kéri a cumit "kérem szépen a dumbikát Anya....megszerezzük a dumbikát...szerintem az asztalon van....Anya zsebében van a dumbika....alvórongyikát is", meg az alvórongyit, és bejelenti, hogy "megyünk aludni Anyával", s már indul is a lépcső felé. Azt hiszem, szeret aludni. Esténként is gyorsan elalszik, kivéve mikor szómenése van, és inkább énekel meg sztorizik egy órát. De ki nem hagynánk, egy élmény!

Még mindig nem a legbarátságosabb korszakát éli, igen tartozkodó az idegenekkel. Ha viszont nem piszkálják, felenged és le sem lehet vakarni. 

Óriási szeretetkifejező. Mind szavakkal, mind gesztusokkal. Ahogy az arcunkat simogatja....Meg mikor hazaérek, szorosan megölel, és beledöngicséli a nyakamba, hogy "hiányoztál", aztán ahogy rohan az Apjához, Nagyikához, Papához egy ölelésre, puszira. Pötinek a könnyei is majdnem kicsordult, ahogy odahajta a fejét a vállára, vagy belefúraj magát az arcába. Mikor két tenyerébe fogja az arcunkat, és azt mondja "sziiiiiia", meg hogy "szeretlek"...hhhhhhhhhhhh.

Egy éves volt, mikor modnta, hogy egy éves:) Most ha megkérdezik tőle, hogy hány éves, ezt válaszolja "egy és fél".