Kezemben az elvivőpoharas tejesKVval, kényelmesen de mégis viselkedősen könyököltem a kis kerek asztalnál, s azon ügyködtem, hogy a laptopommal elkapjam a helyi hálózatot. Csak én, egyedül. Az üzlettársbarátnőmet későbbre vártam. Állásmegbeszélésre készültünk. Hetek óta keressük a tökéletesvalakit a picike, mostinduló cégünkhöz, s most talán megleltük. Fontos volt, hogy csakis olyan legyen, aki majdnem annyira tudja szeretni ezt az egészet, mint én. Most meg már mint mi. Hát vártunk a megfelelőre. S most izgalommal tekintek előre, s remélem, hogy együtt elkészül. Sokkal nehezebben mennek a dolgok, mint azt elképzeltem......
Beszélgettünk a KVzóban, hevesen magyarzátam a gép felett, szerződéstervezetet lobogtattunk, egyeztettünk, terveztünk és lelkesedtünk. Cseppet sem érzem hiányát, de mégis jólesett, hogy pár órára egy kicsit a régi voltam.
