Hosszasan kapirgált a két ülés közötti kis tárolóban, valahol a kézifék mögött, s egyenként kotorta elő az oda régebben bedobált aprót. A KVzó felé tartottunk, hogy felvegyünk a szokásos reggelinket: szendvicset, melynek szélét újabban a gyerek rágcsálja meg, és az én elvivőpoharas tejesKVmat (amióta nem tejcsatlakozunk Nünüvel, ismét élvezem a tejesKVt).
Lassan gyűltek az fémpénzek a tenyerében, s a körforgalomhoz érve elégedetten nyugtázta, megvan az összeg. Ahogy kimondta, az út mellett megpillantottunk egy bácsikát. Jólöltözött, kedvesnek tűnő úr, aki kéregetésre szorul. Lelassított, férehúzta a kormányt, és átöntötte a bácsi kérges kezébe az összeguberált aprópénzt. Megköszönte, aztán kölcsönösen jókat kívánva egymásnak továbbálltunk. "Remek. A bácsinak több pénze volt a kezében, mint amennyi nekünk összesen van....."-tette hozzá Farkas.
