A homokozást kiütötte a nyeregből a biciklizés. Egyelőre csak az Apja háta mögött élvezi a száguldást, az én bicajom még lepukkant kerekekkel várja a jobbidőket, hogy tekerhessem mellettük.
Élvezi a szerelést, a készülődést, büszkén feszít a bukósisakban. Teli torokból kurjongat az üléséből "hurrá, hurrá", magasba lóbálva apró ökleit. "Apaca, bicillizik!" - s Apaca éppen csak átlépi a küszöböt, már pattannak is a kétkerekűre, hogy bejárják a környéket. Én meg állok kint a kapunk előtt, mint egy falusi nénike, s lesem őket, hogy lássam az elsuhanó boldog ábrázatukat, s visszaintegessek kétkézzel.......
