"Rajzóól....odadod" - mondta, alighogy lenyelte az utolsó falatot is az ebédből, amiből elraktározott néhány maszatfoszlányt a szája szélén. Az etetőszékből mutogatott kifelé az asztalon heverő toll és papir irányában, amit még délelőtt felejtettem ott.
Viharos Balaton. Ezt a címet adtam a képnek (nyilván az elmúlt napok időjárásából merített a gyerek ihletet), amit teljesen egyedül "rajzolt" anélkül, hogy megfogtam volna a kezét, vagy megmutattam volna, miként kell firkálni. Tud ez a gyerek magától is. Emígyen pedig ez a mű tekinthető művésznevén Szupercsirke első önálló alkotásának (rengeteg olyat őrzünk, amin ott egy cica, egy kutya, egy nagyi- vagy anyafirka, de ilyen még nincs). Csak a dátumot véstem rá. A nagymamáknak pedig szaladgálhattunk volna a repülősóért, mert az elsőigazirajzot látva majdnem elájultak, micsoda tehetség a Migyerekünk, és Másikmama le is csapott a művész első megnyilvánulására, s jövő héten bekeretezteti. Nem csak úgy mondom. Tényleg.
