Mindketten félálomban hevertünk az ágyban, reménykedve, hogy a közöttünk fészkelődő meggondolja magát, s visszaalszik még egy kicsit. Ám inkább úgy döntött, felül, és magyarázni kezd. "Katica, katica" - cincogta - "Itt isz, itt isz!" - s böködött a pizsamáján hemzsegő pöttyösbogarakra.

Még mindig nagyon furcsa, és elsemhisszük, hogy egy ilyen pöttömke ennyit tud beszélni, ilyen gyorsan tanul és a szótára napról napra vaskosodik. Amellett, hogy bámulatos ez az ütem, igen szórakoztató is a beszélgetés vele. Anyika megtiltotta, hogy akár csak időnként is poloskának becézzük, pedig ezt aggattuk rá az apjával a minap, mivel fülel, lehallgat, és azonnal visszamondja a párbeszédünkből elcsípett szavakat, amiket aztán sokszor ismételget. Élvezi az új szavakat mondogatni, pláne, ha a helyére is tudja illeszteni ezeket.

Gyakorlatilag egész nap magyaráz. Nem minden szót ejt ki tökéletesen, de az idegenek is megértik, szóval egészen jól nyomja a Migyerekünk. Hogy miket mond? Geggeli (reggeli), simi-simi, puszi, oda, ide, adoda, adide, leszáll, mászik, köszi, tessék, iszik, eszik, ebéd, ebédel, hoppá, bum-bum, gyere, gyere ide, tente, mesél, ovas (olvas), cica, kutya, paci, vijág (virág), gogár (bogár), giga (csiga), hátető (háztető), mindet, teteje, betesz, kéjem (kérem), szia, integet, pápá, ette (este), kukásat (kukásautó), motor, kisány (kislány), baba, babuci, kadigán (kardigán), pujover (pulover), kakka (sapka), kakas, zsijáf, popó, pejenka, hinta-panta, eszt is, aszt is, ott isz, itt isz, mászik (másik), egy, kettő, hokol (horkol), keksz, kekszet, tea, igyál, szír (sír), kimegy, bemegy, kertbe, kosár, padjizsán, kukucs, ebújtál, eldőtél, elgujult, pepita (így hívja a kedvenc kockás építőkockáját), kócoska (a kócoskata nevű babája), dobol, tánci, odamegy, kalóz, tündér, tapsol, pici., keze, bába (lába), csiki-csiki.....Hirtelen ennyi jutott eszembe.

A szomszédban javítják a tetőt, mert beáztak. Arrafelé sétáltunk, és Nagyi magyarázta Neki, hogy kopácsolnak a bácsik, javítják a háztetőt. Délután a kertben játszottunk, mikor meghallotta a kalapács hangját, és az utca felé mutatva közölte: "kopácsol....bácsi" majd kisvártatva hozzátette: "hátető".

Mindenkinek tudja a nevét, mondja is a fotókra mutogatva, vagy ha találkozik velük. Nagyi, Nagyika (Anyika elolvad....főleg, mikor fut hozzá, rengeteg "Nagyiiiiiiiii" kiáltás közepette, és átöleli a nyakát....hhhhhhh), Apaca (minden mennyiségben), Papa, Papus, Dzsodzso (joepapából), Peti, Lia, Pipipi (Meske, vagyis Csipetke barátnőmet így hívja), Ákos, Dalma, Jogyi (Józsi), Mejinda (Szomszédmelcsibarátnőm), Eszti, Dédi, Anya. Imádja az állatokat, az egész sereget nevét szólítja, és kiabál utánuk: Mici, Pötyi, Alfici, Bende, papadáj, halakkák, stb.

Az állathangokban már igazi profi, bár a cica nyávogását csak tegnap hallottam tőle, de menten meg is zabáltam, ahogy "miau, miau"-zik, egészen vékonyka hangon, elnyújtva.....

Farkassal beszélgettünk szakmai dolgokról, és párszor elhangzott a Gyula név, amit elcsípett, és elkezdte szajkózni. Annyira megtetszett neki, pláne, hogy ilyenkor látja, hogy a környezetének is mennyire tetszik, hát parádézik is hozzá.

Pár hete észrevettük, hogy teljesen logkikusan hanszálja a "kettő"-t, ill. az "egy"-et. Régebben csak akkor mondogatta, mikor kekszet, vagy kölesgolyót halászott ki a tartójából, és szóltunk neki, hogy "csak egyet", meg hogy "ne kettőt". Akkor ismételgette, majd a könyvekben is számoltuk a kacsákat, madarakat, macikat, stb. Egyszer széttörött a keksz a kezében, s akkor vigyorogva közölte "kettő". Most már mindenre mondja, ha kettő van belőle. Megfogja a lábait "kettő", ha az utcán két macskát lát "kettő", ha két babát ölelget, "kettő". Hihetetlen, mennyire okostojás, legalábbis nekünk:-) A Migyerekünk.

Azán vannak érdekes, sajátos kis szavai is, mint a zsírkréta, amit "dambi"-nak, hív, a cumit meg "dumbi". A nyuszit meg olyan hevesen "uszuszusz"-nak mondja.

Ha nézi a két kedvenc zenés kazettáját, folyamatosan alámondja a történéseket "cica, kukucs", "tündér", "katica", stb.

Reggelenként leveszi a teát az asztalról "tea...igyááááál", aztán ha felhörpintett pár kortyot "vissza....helyére".

Újabban mindenkit etet és itat. Rohangászik a jelenlévők között, akár otthon, vagy kirándulásnál, bárhol és bárkit megkínál. "Iszik....eszik", és tömi a szánkba a kekszet, kiflit vagy a teát. 

Lehet, már feljegyeztem, de hátha meg nem. A múltkor megtalálta a komódon a nagyítot. Mondom neki, hogy ez nagyító. Mire rámutat a Nagyira......:-)

Minden nap virít valamit. Hiába akarom lejegyezni, képtelen vagyok lekövetni ezt a tempót. Olyan tüneményes, szeretnivaló és szórakoztató, hogy az ember legszívesebben egész nap csak nézné és hallgatná, akkor sem lehet megunni.

Szívesen adtam volna a bejegyzésemnek a poloska címet, de ugye mondom, Nagyi megtiltotta a használatát....

Na mindegy, akkor legalább elmesélem, hogy ma reggel, ahogy ezekre a puszilgatnivaló, húsos kis karokra húztam fel a polót, és megharapdáltam, ahol értem, "megzabállak kishús" felkiáltással. Két perc múlva, mint akit felhúztak, úgy nevetett, és kiabálta nekem, "kishúsz, kishúsz".

Aláírás: Elfogultpiroskanya