Emlékszem egy fényképre, ahol Pöti öcsémmel álldogálunk a házunk előtt, fejünkön gigantikus méretű, mezei virágokból font koszorúval, amit Anyika készített nekünk a közeli Nyúldombon. Gyakran font virágokból fejdíszt nekem, ha más nem volt éppen, akkor a kertben burjánzó kutyatejből. Én pedig szerettem a fejemen hordozni, míg teljesen le nem konyult.

A százszorszéppel borított tisztáson leterítettük a kockásplédet, s megpróbálkoztam én is koszorúba terelni a virágfejeket, hogy elkészüljön Nünü első illatos fejdísze. Mert a Hivatalostündérek ilyet hordanak. 

Neki is pont azok a szálak kellettek volna, amelyekkel én dolgoztam, s mindig újabb és újabb virágokat kellett a kezébe adni, megvizsgálásra. 

Közben kiflit majszolt, élete első kiflijét, amit egy pillanatra sem akart elereszteni. (ezen kívül most kapott először natúr joghurtot reggelire, banánnal összeturmixolva, ma pedig spárgát pároltam neki csirkemellel, amit szintén jóízűen bepuszilt. Vettünk még a piacon rebarbarát is, az is megy a párolóba, és gyümölcsbe keverem majd-még sosem csináltam).

Napsütötte réten üldögélve, jó társaságban, tündérkacajt és madárdalt hallgatva virágkoszorút fonni csudajó!