A csajosnégyesünkből ugyan már csak én vagyok, aki a lányságát őrzi, a többiek asszonyá érettek, de február tizedike, vagyis tegnapelőtt óta teljesen elanyásodtunk.
Csomagolom a szuszogásfigyelőt, a vágyölőshasleszorítósbugyit, a játékhidat. A kisfiúsabb ruhácskákat, cipőcskéket már régóta összegyűjtöttem Lucinak (ha mégis kisfiam lesz, majd visszavándorol hozzám később...bár úgy érzem, én csupalányanyuka vagyok:-), kinek fiacskáját március közepe felé vártuk. Ő mégis úgy döntött, a lábszárközépig érő hóban kíván megérkezni, s február tizedikén megszületett.
Örülök, hogy nemisolyanrégen még eljött hozzánk, a nagy havazás közepette, s még az sem rettentette vissza, hogy a lehullott mennyiség miatt a domb alján kellett leraknia a kocsiját, és nagy pocakjával mászott fel a dombtetőre. Forró levest szürcsöltünk, hintázott a tejcsatlakozósszékben, és csak beszélgettünk, tervezgettük a hogyanleszt.
Boldogságot, sokat Nekik!
