Tanácstalanul fogdostuk a fehérrépákat, zellereket a biopiacon, s mivel magunktól képtelenek voltunk beazonosítani a keresett zöldséget, elkaptam egy rutinosnak látszó anyukát, karján a teli kosárból halomszámra lógtak ki a zöldek, Ő biztosan tudja a tutit. "Elnézést, ne haragudj, nem tudod véletlenül, hogy ez itt fehérrépa, vagy csicsóka!" A látszat gyakran csal. Fogalma sem volt, viszont felkeltettem az érdeklődését, és eztán már figyelte, mire jutunk.

Elcsíptünk egy zöldésgesbácsikinézetű urat is, kinek a fehérrépának látszó csokorral integettem a faládák közül. "Talán nem is csicsókát keres a kisasszony, hanem tán a paszternákot?!" Ó, persze, csicsóka vagy paszternák, mindkettő olyan fura és ismeretlen számomra! De tényleg, én azt keresem, amelyik úgy néz ki, mint a zeller és a fehérrépa szerelemgyereke. Az a paszternák. Még sosem ettem, és nem is tapogattam ilyet. De a gyerekért mindent. Kipróbáltuk.

Megpucoltam, mint egy répát, majd vékony karikákra vágva feltettem forró vízbe egy negyed órára (nem szabad túlfőzni, mert állítólag megkeseredik). Már nyersen is megkóstoltam, és igen finom az íze. Kicsit répára emlékeztet, de édes, és a dió aromája is fellelhető benne. A zöldségbácsi szerint onnan tudom meg, hogy nem fehérrépát tartok a kezemben, hogy a paszternáknak beméllyedése van, ahol a zöldek kiállnak belőle, egy gyűrűszerű árok. Na persze lehet, van más ismertetőjele is, de mivel még csak ismerkedünk, és fehérrépát sem fogdostam túl gyakran, csak kikanalaztam a levesből, nem szolgálhatok okosabb útmutatóval.

Összeturmixoltam a főtt paszternákot egy kis forraltvízzel (már nem nagyon higítom a püréket anyatejjel, de persze továbbra is egész nap hozzájut a gyerek, és az anyatej a fő eledele), és nagy megelégedésemre Mütyür lelkesen beszippantotta. Ajánlom kipróbálásra! 

Most az édesburgonyával ismerkedem, s a zöldségesbácsi tanácsára sütőbe teszem, mint a tököt.