Furcsa a Kedvesanyuka megszólítás, meg az is, amikor az orvosi váróban, vagy a bébifoglalkozáson, az úszáson, vagy akár vendégségben megkérdezik, hogy naésmittudagyerek? Persze ez mind természetes, de szoknom kell még. 

Kevésbé szeretek nagyösszefoglalós bejegyzéseket írni, inkább az élménypillanatokat vetem papirra (elég erős az átfedés), no de most aztán zúdítom a a kérdéseitekre a terjengős válaszokat. Hogy telik egy napunk, dolgozom -e már/még, miken töröm a fejem, hogy vagyok, és főként, hogy naésmittudagyerek?:-)

Hogy telik egy napunk. Ritákán ugyanúgy. De az elmondható, hogy kevés az olyan, mikor úgy bukik le a domboldalunk mögé a nap, hogy Anyika ne látta volna az unokáját.  Hol itt van Nálunk, hol reggel Farkas átdob minket Luluval munkába menet Hozzájuk (öt percre laknak tőlünk kocsival, gyalog úgy háromnegyed óra séta), vagy programdús napokon beugrunk azért egy-egy órára, vagy éppen csak egy puszira. Ezért mindannyian nagyon szerencsések vagyunk, Ők is mint nagyszülők, én is, de leginkábbis Mütyür, aki lubickol a szeretetben, és elkényeztetődik. Nehezen szorítkozom a tényekre, és a lényegre:-) Reggel Farkassal kelünk, vagy egy picit később felpuszil minket. Úgy bő másfél óra, míg elkészülünk, és útrakelünk, vagy éppen áthozza Anyikát. 

Ha nincs programunk délelőtt (pl. Ringató, vendégek, kirándulás, stb.), akkor levegőzünk, főként a kertben, és énekelünk. Ilyenkor általában elalszik Nünü, úgy 1-2 órát. Délutánonként ismét durmol egy bő órát, és van úgy, hogy az esti altatás előtt is elkornyad, de csak 20-30 percre. A délutáni alvás majdnem mindig összebújós, akárhol is vagyunk, ami azt jelenti, hogy tejcsatlakozás után úgymaradunk összekifliződve (amelyből én később kitekeredek, és olvasok, vagy a gépen lógok, de mellette maradok, sőt, időnként én is elbóbiskolok, bár erre sajnálom az időt).

Sokan jönnek hozzánk, pl. ez a hét már teljesen betáblázódott. Tegnap volt itt Lius, ma Meske barátnőm, holnap kolléganők, aztán Pöti, majd Másiknagypapa látogatás, Dédipapa jön gyümölcsfákat ültetni, és a születésnapom is lesz, trallalala.

Ugyanígy mi is eljárkálunk a gyerekkel. Volt esküvőn (saját ültetőkártyája is ott állt az asztalon, teljesen meghatódtunk az apjával), étteremben, cukrászdában, kirándulni, kávézóban, vendégségben, és most megy majd töklámpásfaragósgyerekbuliba is.

Tej. Szerencsére van bőven (lekopogtam a kiságya rácsán), és ez a legfőbb tápláléka Mütyürnek. Mikor megszületett, azért fohászkodtam, hogy hat hónapos koráig legyen annyi tejem, hogy ne kelljen mással kiegészíteni, és szerencsére meghallgattattam, mert így is lett. Most pedig azt szeretném, hogy egy éves koráig tudjunk tejcsatlakoztatni, immáron kiegészítve (nem leválasztósan) más eledelekkel. Úgy látom, mindketten nagy örömünket leljük a tejes összebújásokban (itt is megjegyzem, hogy akinek esetleg nincs elég teje, vagy egyáltalán nem tudott szoptatni, hogy nem hiszek abban, hogy ez lenne a legfontosabb összekötőkapocs, vagy valami ilyesmi a későbbiekben, ugyanis mivel én koraszülött voltam, és hat hétig nem engedtek ki a kórházból, később meg már egyszerűen nem ment, Anyika nem tudott szoptatni engem egyetlen egyszer sem, és állítom, hogy erősebb kötelék nem sok anyalánya kapcsolatban van, mint a miénk. Mindamellett a szoptatás tényleg csodálatos dolog, és nem értem, hogy akinek van teje, az hogy tud lemondani erről, de elfogadom. A Szerk.)

Egyébeledelel. Az imént főztem meg, majd pépesítettem krumplit sárgarépával, oszt a nagy részét betettem a hűtőbe, pár kanálnyit pedig anyatejjel kavartam össze, és bizony, tiltás ide vagy oda, egy általam megdöfködött végű cumisüveggel adtam a gyereknek (kanállal is bír enni a miénk, jó??!!:-), mert így egyszerűbb volt. Most evett először krumplit, eddig csak sárgarépalevet ivott, és sütőtököt adtam anyatejjel, ha éppen nem gyümölcsleveket szürcsölt. 

A hozzátáplálásnál azt az elvet követtem, hogy ha van tej, akkor hat hónapig csakis az, és a betöltött hatodik hónap után jöhetnek a gyümölcslevek szépen, lassan. Az első hónapban ezek: alma, őszibarack, ezen kívül sárgarépa, sütőtök (utóbbi sütőben sütve, majd anyatejjel összeturmixolva). Ha mennek a levek, lehet próbálkozni ezek pépesített változatával. Igaz, az okosok szerint, ha nem leválasztani, csak kiegészíteni szeretnék, akkor szoptatás után kínáljam meg a gyereket. Nos, ez nekem nem menne, így meg sem próbáltam, mert Mütyürke rendesen termel tejből, nem hagyna helyet másnak. Tehát előtte adom (általában délelőtt), utána még tejcsatlakozunk is. Eleinte csak pár tíz gramm levet adtam neki, mostanra már van úgy, hogy 1,5 decit is megiszik.

Hamar rátértem a pépekre, de aztán visszaálltunk a levekre, és most megint próbálkozunk, mert ugyan a gyerek mindent megenne, de sajnos a kakival gondunk akadt. Volt, hogy a hatodik napon alkotott csak, most meg négy napig ragaszkodott a bélrendszere az elfogyasztott sütőtökhöz. Mikor betöltötte a hetedik hónapot, vagyis mostanság, a fentiekhez elkezdtem adni a körtét, szőlőt, és most a krumplit. Mivel egy-egy ételt pár napig adok neki folyamatosan, még nem jutottam el a céklához, meg a csicsókához, de azzal is szeretném megismeretetni hamarosan.

Szóval ma pl. tízóraira 1,5 dl körte és szőlőlevet ivott, délután pediga krumpli és sárgarépa pépet anyatejjel (kezdetnek csak 20-30 grammot adtam), és csináltam almalevet is neki, de nem kérte. 

Teát és babavizet nagyon ritkán adtam neki, sosem kedvelte. Tejrajongó. A legnagyobb kánikulában sem nagyon itta. Most, mikor beleragadt az anyag (ahogy Farkas mondja), a Mecsek bébiteával próbálkoztunk, de csak úgy fogadja el, ha anyatejjel, vagy gyömölcslével keverem. Ezen kívül ugyanilyen kavarós módszerrel bedörmögi a csipkebogyóteát is.

Jártunk patásgyerekorvosnál, aki ellenzi a kötelező oltásokon kívüli bármelyik oltást (a kókuszt meg a rotát mi már beadattuk, az influsat nem fogjuk), és patásbogyópárti, szóval Ő azt javasolta, hogy esténként próbáljam meg majd a szentjánoskenyeresizét, de még nem szereztem be. A K vitamint minden hónapban kapta a gyerek, ezt most már nem adom neki, csak a D vitamint, de azt meg nem minden nap, csak kb. 2-3 naponta.

A táplálkozását illetően igen szigorú vagyok, és igyekszem tartani magam az elveimhez. A cumisüvegeket, cumikat majdnem minden nap sterilizálom (előfordul, hogy csak lemosom), a babavizet felforralom (kap elég immunerősítőt ez a gyerek a három szőrtesójától). Nem eszik más ételt, csak a fent felsoroltakat (és majd a többit fokozatosan), semmi kis falat kenyérhéj, vagy rémülten olvastam nem egy helyen a mekikrumplit, vagy fagyi, vagy csak egy pici csokika........Biopiacra járunk, csakneki, és egyelőre csak onna adagolom neki a gyümölcsöket és zöldségeket.

Lassan beszerzek majd gabonaféléket is, amit gyümölcsbe vagy zöldségbe keverek, de a glutént min. egyéves koráig elkerüljük, ugyanígy a hozzáadott cukrot és a tejterméket is (utóbbi kettőt kétéves koráig szeretném tartani). 

Húst nyolc hónapos kora után tervezem adni, ahogy a patásdoktornővel meg is beszéltem.

Alvás. Ezt a témát már érintettem, és szerintem rendesen be is szoktam számolni róla. Éjjel van úgy, hogy alszik este nyolctól reggel fél hétig, máskor meg felébred egyszer, és megetetem. Lehet, furcsa, de ha még nagyon fárasztó is, annyira szeretem megetetni éjjel is. Összebújunk, ott szuszog a sötét csendben kettünk között, azátn felveszem a vállamra büfizni, olyankor meg halkan, félálomban magyaráz a fülembe. Napközben meg bárhol is vagyunk, vagy elalszik a babakocsiban, vagy ha le tudok heveredni vele valahol, akkor ott. Aludt már félig-meddig nélkülünk is, csak a szoptatás miatt kellett kétszer is hazaugranunk az esküvő napján. Este nyolckor, a vacsora után leléptünk (szerencsére közel volt hozzánk az étterem), megetettem Mütyürt, aztán Anyika betette az ágyba, énekelt neki és elaludt. Mi visszamentünk táncoltni, és éjjel három körül bújtunk be mellé a kinyitott kanapéra, Joepapáék nappalijában. Egyébként sokszor adjuk le a gyereket a szüleimhez, ugyanúgy szeret ott is lenni, mint otthon. Vagyis az az otthona, ez pedig az itthona:-)

Különórák, hahaha. Babaúszás, Ringató. Tervezzük a babakoncertet rendszeresíteni, és egy éves kora körül majd a tornát is, és Farkas szeretné, ha járna angolosmondókás foglalkozásra is (ebben én nem vagyok még biztos). Nagyon gondolkodtam ezeken a készségfejlesztős izéken, amelyek most oly divatosak, de nem bírnánk már anyagilag. Anyika meg úgyis tanítónéni, annyi mindent tud mutatni a gyereknek, és én sem vagyok rest:-)

Mit csinálok én. Leginkább is babázok. Nem hittem volna, hogy 1. ennyire leköti az embert minden téren, még ha alszik is, és ha én alszom, az álmaim is hozzá húznak. 2. lesz olyan, hogy nem leszek egy picit sem bizniszvumen, és nem hiányzik a munkám. Pedig így van. Az engemismerők szerint ez csak egy darabig marad így, aztán visszahúz a szívem, a zsebem, vagy az agyam. Lehet. Meg az is lehet, hogy azért sem hiányzik, mert Farkas bizniszel, és remélhetőleg ott nekem is akad egy fontos szerep, ahogy most látni véljük. Meglátjuk.

Belevágtam a fejszémet egy számomra mindig is kedves dolgoba, ami még titkos, de nagyon élvezem. Hogy lesz -e belőle valami, csak remélni tudom, de nagyon vágyom a sikerre. Teljesen más, mint a szakmám, amit eddig csináltam, és ebben most benne van a lelkem is.

Elhatároztam, hogy majd eljárok tornázni a közeli elegáns gyúróba, de még csak el sem mentem megnézni.....Dög. Tervezem, hogy de. Aztán nyílt egy angol suli is Anyikáéktól nem is olyan nagyon messze, oda is be akarom dugni az orromat, jót tesz majd nekem az agyfrissülés. Meg szeretnék fotózást tanulni, csak kéne egy jó kis gép.

Ami jót tesz még nekem, hogy kapok megkeresést régi ügyfelektől, vagy olyanoktól, akiknek ajánlottak, és úgy is hívnak dolgozni, hogy tudják, itthon vagyok a gyerekemmel. Mindig tépelődöm rajta, de úgy érzem, hogy akkor tudok csak mindent megadni a kicsinek, ha itt vagyok mellette.

Na és ami szánalmas, hogy a cég, ahol ugye hét éve munkálkodom, és akik megkerestek még akkor is, hogy segítsek, mikor csak három hetes volt Mütyürke, aztán még később is, még mindig nem fizette ki az ezekért a munkákért járó pénzemet.......

Vezetgetek is. Joepapa kocsiját. Akkor hagyta itt nekem, mikor leléptek a versenyre, külföldre Farkassal, hogy a házaink között tudjunk ingázni. Most már egyedül is cir, kálok a környéken. Jó lenne egy második kocsi megint, és nem kéne a barátaimnak, családomnak egy zsák krumpliként cipelgetni engem, most már a gyerekemmel együtt:-)

Családfentartó. Farkas dolgozik, nagyon sokat. Bizniszel, meg továbbképzi magát pénzügyi területen is. Engem meg, aki mindig sokat keresett és húzta a közös szekeret vállvetve, mindig bíztat, hogy nekem most ez a legnagyobb feladat, a gyerekegyengetés, és jól csinálom, és ne féljek, majd dől a lóvé, és segíthetünk kimászni a szüleimnek is a gondokból. Így legyen. Mert most igen nehezen jövünk ki a megcsappant jöövedelmünkből, ezt hozzá kell tegyem.

Igyekszem keveset durcáskodni, panaszkodni Neki, hogy mikor jön már haza, mert hiszen minden este rohan hozzánk, ahogy tud, de legkorábban fél hét körül szokott megérkezni, de van úgy, hogy csak nyolc után. Azért a fürdetésről talán csak kétszer csúszott le, és nagyon komolyan is veszi. Borzasztóan hiányzik még így is, úgy szeretném, ha minden pillanatot megoszthatnánk Vele, nem maradna le semmiről. Tegnap este kérdeztem Tőle, hogy nem akar -e pókerezni, de azt válaszolta, hogy ádehogy," egész nap nem láttalak Titeket, előző nap is későn jöttem, Veletek akarok lenni, kell nekem a mosolyotok!" Imádom az esti együttfürdetéseket, amikor mókázunk, énekelünk (tegnap a repülabálnát például, háromszor is) a gyereknek. Aztán a meseolvasós altatás előtti időt is. Pár napja felolvastuk neki az egész verseskötetet. Közöttünk feküdt Mütyürke, fölé tartottuk a könyvet, s mialatt Ő a képeket tanulmányozta, mi felváltva olvastuk a költeményeket. Meg azt is, mikor már alszik, és mi is eltesszük magunakt másnapra, és előtte beszélgetünk egy kicsit a sötétben, és megállapítjuk, hogy tündér ez a gyerek, egy hivatalostündé, és ugyemilyenédes, és szupercuki....Ne de megint elkalandoztam. 

Miketcsinál a Migyerekünk. 

Fog. Egy sincs. Hónapok óta nyálfej, mindent rág, de nem jön egy foga sem. Ugye nekem is egy éves koromban kezdett el, szinte egyszerre kibújni az összes. Amíg szoptatok, nekem pláne nem sürgős:-)

Mozgás. Nem mászik, nem kúszik, nem ül és nem áll. Forog mindenfelé, kinyomja magát, előre-hátra hintáztatja a fenekét, emelgeti a karjait oldalsó magastartásba, rágja a lábait továbbra is. Szépen fogja az apró tárgyakat, de ezt már régen is csinálta, köszönhetően a cimkerajongásának.

Az ülésről jut eszembe. Sok kisbabát látok, akit felültetnek, mert úgy könnyebb fogni, vagy ugye érdekesebb a világ a gyereknek. Én azzal a nézettel azonosulok leginkább, hogy ha magától nem csinálja, akkor ne tegyük mi sem. Néha, pár percre felültetem, ha pl. a többiek esznek, és az ölemben van, tapicskol az asztalon, de akkor is tartom a fenekét alulról. Vagy megfogom elöl a két kis kezért, és hagyom, hogy ülésbe húzza fel magát, de csak pár pillanatig hagyom így, és visszaengedem. Ezért nem ültetem az etetőszékbe, és az ülősbabakocsit sem használjuk még. Igaz, gyorsabban tanulna meg ülni, de szerintem nem jó ezt siettetni, majd ha magától csinálja.

Külső. Nő a haja. A fejtetején egy kis szigetnyi hosszú szál mered az ég felé, de máshol is sűrű babahaja van már. Hurkás. Rengeteg puszit kap ezekre a húsfodrokra, más félő, hogy elkopik a bőre. A szeme még mindig kék (ilyen is marad?), és továbbra is aggódom egy kicsit, hogy befelé áll, de patásdoktornő szerint is rendben van. A szempillája is sokat nőtt és egyre sötétebb. A fülét mostanában tépkedi, gyürkészi, amiről próbálom leszoktatni, mert úgy imádom, hogy teljesen fejhezlapulós füllel született, és nem áll el centikre a buksijától, s szeretném, hogy ez így is maradjon:-)

Jó kis husi baba, meg hosszú is, köszönhető az apjának. 

Hiába, teljesen elsodort minket az elfogultság, és olyan szépségesnek látjuk Őt!:-)

Játék. Szeret bújócskázni, meg utánunk leskelődni. Már érti, ha mondom neki, hogy bújjon el, ráhúzza a fejére a pelenkát, vagy díszpárnát, majd felbukkan és vigyorog, visong. Ha kedve van, háromnegyed órát is játszogat a szőnyegen, vagy a kiságyban, vagy bárhol, ahová letesszük, de ha nincs, akkor jaj nekünk, mert folyton folyvást felkéreckedik, vagy be kell adni a szájába a cumit, és úgy elszüttyög.

Eddig csörgőkkel, labdákkal, cimkéscuccokkal, puhakönyvekkel, ásványvizespalackokkal, lamaze játékokkal, nyomkodós zongoraszerűségekkel foglalatoskodott, de most már formabedobókat, építőkockákat, dömpert, hangszereket és azt a hatalmas foglalkoztató kockát tervezem beszerezni neki, mert ha már ül, jobban élvezi ezeket.

Többiek. Imádja a társaságot, az embereket, a macskákat, a madarakat, a kutyákat. Szinte mindenkire mosolyog, visít, "szól hozzájuk", odabújik, magáhozhúzza a kezüket, ráhajtja a kis fejét. A múltkor beültünk KVzni vele, és a körülöttünk lévő asztaloknál ülőknek mind odavisított, míg mindenki vissza nem mosolygott rá, mintha csak felszólította volna őket, hogy tessék csodálni. Olyan jó lenne, ha ez így maradna, de olvastam, hogy ez idővel elmúlik, és bizalmatlan lesz az idegenekkel.

A tükörképét is társaságnak véli, és boldogan kurjongat, és csapkodja a tükör felületét.

Ja, és érdekes, hogy amióta egyszer Meske barátnőmnek hosszasan gurgulázott, azóta csak egyszer nevetett úgy egy picit nekem is, de ennyi. Pedig annyira várja mindenki, és nem értjük, miért nem csinálja. Rengeteget nevet, de visítva.

Hát így. Remélem, kielégítő válaszokat adtam:-)