Helyi mekdonáldszként emlegettek a barátok, mert mindig tudták, hogy ha betérnek hozzánk, akkor vagy sajtostészta lesz, esetleg sajttaltöltött (fagyasztott) pulyka, porkrumplival, és majonézes kukoricával (néha nosztalgiázásból Farkas rendel még ilyet), de mindig a megszokott minőségben. Na de azért, ha előre megbeszélt vendégsereg érkezett, némileg összeszedtem magam.

Később már nem csináltam ugyan műkajákat, de nem is mozogtam széles skálán, ami a főzőtudományomat illeti. Pláne nem csomagolgattam kis bugyrokba gyümölcsöket meg zöldségeket, hogy legyen télire. Olyan voltam, mint a tücsök a mesében, aki csak élvezi az életet, zenélget meg dudorászik, míg a hangya gürcöl (kizárólag a háziasszonykodásról beszélek). A gyerek ezen a téren is átgyurmázott. 

Apró, fedeles kis dobozkákat szereztem be, vagy úgy ötvenet, meg kis zacskókat, s előkerült a lefóliázósszerkezet is (még nem próbáltam ki), s lassan megtelt a hűtő egyik fagyasztója csomagocskákkal. Csak neki.

Raktam el leveket is (szuper dolog ez a gyümölcsprésgép), sárgarépa- , sárgabarack-, őszibaracklevet (meggyet csak azért nem, mert biot a termelő már csak fagyasztva tudott küldeni, úgyhogy majd kiolvasztás után lesz belőle lötty). Meg daraboltan is került a dobozkákba a barackokból, sárgadinnyéből, no és a céklából, amitől ilyen szép piros lett a kezem.

Mivel nekem még mindig a kisasszony megszólítás dukál, lévén hogy még csak lány vagyok, na meg azért is, mert ezen dobozolás nem meríti ki a lehetőségek teljes tárházát, így a háziasszony titulust mégsem tartom megfelelőnek, marad a házianya.