A nagy esőzések előtt kattingattam a kertjében, fűben hasalva égnekmeredő tomporral, bokrok között kúszva, furcsa alakzatokat felvéve, nehogy elriasszam az apró bogarakat, akiket közelről szándékoztam lekapni. Joepapa előszőr jól kiröhögött, és felajánlotta a lábujját, meg a levágott körmét fotózásra, aztán megfigyelőként a hátam mögött osont, míg végül rájött a móka lényegére, és folyton riasztott, hogy talált egy új soklábút, és rohajnak gyorsan. Letépett fűszálakon egyensúlyozta a fotóalanyokat, mint egy jó segéd.

Évek óta rájöttem, hogy imádom a fényképeket, mind nézegetni, mind pedig készíteni, majd elbíbelődni velük, csak éppen egyikhez sem értek. Fontosak nekem a képek. Terveztem én, hogy megtanulok fotózni, csak kitől, meg mikor, meg mivel, meg hogyan. De talán most jött el az idő. Szóval szeretném elsajátítani az alapokat, aztán megkapargatni a felszínt. Csak a saját örömömre, meg azért, hogy ha már ennyit kattingatok, legyen az szép. És azért is, mert itt van ez a kis Hivatalostündérünk, aki megérdemli, hogy csodás képek készüljenek róla. Meg mert nagyon szeretném.

Kellene egy jó gép. De milyen? Melyik? Nem lehet túl profi, mert 1. marha drága, 2. minek, ha nem is értek hozzá. De azért legyen jó gép, hogy ha hirtelen megtáltosodok, akkor ne kelljen lecserélni egy másikra. Melyik a megfelelő? 

Szükségem lenne egy türelmes, profi, megfizethető mesterre, aki szívesen házhoz is jön akár, vagy rugalmasan járhatnék hozzá, amíg ilyen pici a gyerek.

Addig is, míg ezekre a kérdésekre megtalálom a válaszokat, Pöti ígért nekem egy könyvet, amit átböngészek a fotózással kapcsolatban. És egyelőre ezzel a mostani gépemmel (talán átnyergelek a Pana...FZ50-esre, míg nem tudom megvenni a következő kategóriát) lövöldözöm a bogarakat, akikhez olyan közel kell mennem, hogy félő, megcsípik az orromat.