Madárcsicsergésre és kedves kis cincihangú nyöszörgésre ébredni jó. Szeretem, amikor álmosan kikecmergünk az ágyból, Farkas föléhajol, Mütyürke mosolyog, nyújtózik és feléje nyúl, majd mindketten bevackolódnak mellém a takaró alá.
A korai reggeliztetést mindig böfiztetés zárja (vajon meddig kell ilyen liszteszsák módon csinálni?), amit szinte kivétel nélkül az apja hátán ejt meg. Felülök az ágyban, s gyönyörködöm a két sünihajú kuglimban, no meg azért is, hogy idejében elkapjam a gyerek szájából kibuggyanó tejáradatot, amely vékony kis patakként folydogál végig Farkas hátán, csíkot húz az alsónadrágján, majd a parkettába torkollik. De nekünk most még ez is tetszik.
