Érdeklődve figyeltem, ahogy másféléves bájos Esztike közeledik Mütyürkéhez, amilyen szeretettel néz rá, ahogy vágyakozva bűvöli, és alig bírja visszafogni magát, hogy ne értinse meg, és kérdőn nézi a nagymamáját, hogy vajon mit szól ahhoz, ha megismogatja a kisbaba lábát, szabad -e megölelgetni, vagy puszit nyomni a homlokára, s néha nem túl kellemesre sikeredetten megpaskolni Lulu puha fejét. S mivel mindent megért ugyan, de Ő maga még nem fűzi a szavakat, aggódó hangot hallatva, kétségbeesett nézéssel adta tudtomra, ha véletlenül kicsúszott a baba szájából a cumi. Pedig még Ő is babalány.

Sokat beszélgetünk a kistestvérről. Korai még? Igen. De szeretnék egy szerződést kötni az égiekkel, hogy lehet még két szép és egészséges migyerekünk, de legalább még egy kistestvére Lulunak. Kedvet kaptunk:-)  

Amikor Mütyürke megszületett, és betoltak az őrzőbe, s ketten maradtunk, Farkas meg én, és a nagy boldogságos élménypillanatunk, ami feldolgozásra várt, a csodamegéléstől megrészegülve mindketten azt kérdeztük, mikor jön a következő. Ezért aztán figyelem, milyen is az, ha a testvérek között csupán csak másfél, két év a korkülönbség.......