Ekkorának lenni jó. Mindenki sorban áll, hogy megnézhesse, visítanak, ha csak önkéntelen mosolyra húzza a száját, de az is mindeki szerint olyanédes, ha éppen az emésztés végtermékét eltorzult grimasszal nyomja a pelenkába, s egyáltalán nemfúj, ha a hatalmas gázgömböc erőteljes robajjal tör elő, mer' az pupu, és deügyeskislány, meg jólvan. Ha telefonon hívnak minket, akkor az első kérdés a hogyvanagyerek, de legtöbbször a második meg az összes kérdés rá irányul. Elhalmozzák ajándékokkal, és bármit is adok rá, az údecuki, meg milyenjólállneki.

Nagynéném -aki szinte Anyikakettő nekem, mivel ikrek- és Tati, a nagybátyám látogatott meg minket a minap (imádom Őket megmutathatatlanul), akik tiszteletére lánynak öltöztettük Mütyürkét, így először bújtattuk apróvirágos kisruhába, és harisnyát húztunk a hosszú virgácsaira (az én nagynéném és a nagybátyjám kije a gyereknek?).

Még pár hét, és elkezdődnek a családi bulik, a lecsóparti, a születésnapok, ahol felsorakozik az egész család, és Müyürke kézről kézre járhat majd, s begyűjtheti az összes puszit a feje búbjára.