Szerdánként -mivel úriasszonyt játszom, és jön a mi kedves takarítónénink, aki harmadik éve jár már hozzánk, mert míg dolgoztunk, nem volt időnk a nagy házat rendben tartani, most meg hogy itthon vagyok a picivel, egy darbig nem jött, de mivel nem szeretnénk elveszíteni, mostantól továbbra is tüsténkedik nálunk heti egyszer, amíg bírjuk anyagilag- átcuccolunk Anyikához és Joepapához. Egyelőre ennyi a kimozdulásunk itthonról, de ez is végre történés.

Nem is olyan egyszerű ám elindulni egy ekkora mazsolával, főleg ha elalszunk, és pasinak akkor jut eszébe, hogy húsz percünk maradt összeszedni a gyereket, meg magamat, mert neki be kell érnie egy tárgyalásra....Ugyan nem jutott időm sem hajigazításra, sem arra, hogy normálisan felöltözzek. Ezt még gyarkorolnom kell.