Nagy könnyebbség és örömforrás nekem, hogy Anyika minden hétköznap reggel Farkas által idefuvrozódik (este pedig vissza, de tervezi, hogy egyik éjjel megfigyelőnek ittragad, hogy tanulmányozza a Migyerekünk nemalvási szokásait), és mi lányok, együtt töltjük a nap nagy részét hármasban.

Kicsalogatós egy időjárás volt ma, amolyan éppencsakegykardigános, bőrmelengetős napsütéses, s úgy határoztunk, kitoljuk Mütyürkét a kertbe, a szélvédett teraszcsücsökre. A mikorvigyükkiagyereketaszabadba témakörrel kapcsolatban is megoszlanak a vélemények, mer'hogy van aki szerint első nap (úgy 2-3 hetesen) csak két percre lehet kitenni a kicsit, aztán minden nap fokozatosan hozzászoktatni a kinti léthez. Óvatosabbak még azt is tanácsolták, hogy kinemerjemvinni, eleinte csak nyissam ki az ablakot, úgy szívja be a friss levegőt. Megint más barátnőm berzenkedve hallotta, hogy lassan három hetes a Migyerekünk, és még ki sem szagolt a kertbe, és szerinte már régen ki kellett volna lógatnunk a teraszra, mit zárjuk el azt a szegény csecsemőt a tavasszagtól. Hát nosza rajta.

Úgy döntöttünk, mivel olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy itt az üveghegyen is túl, ahol szinte csak a madarak járnak, pöfékelő autó is csak akkor kanyarodik a dombtető felé, ha elég erős, hogy felkapaszkodjon a meredek útra, és ha persze itt laknak a benneülők, hogy kimegyünk Mütyürkével a kertbe, és addig maradunk, amíg jólesik (végül valaki falevelet tüzelhetett valahol nagyon messze, de Anyika orra kiszagolta, és betolattunk). Így egy jó kerek órát napozgattam a stégen ülve, békákat bámészkodva, virágokat csodálva, kutyahátakat vakargatva, míg édesanyám egy széket húzott az árnyékos rész mellé, s onnan kémlelte a babakocsi ölelésében ringatózó kisunokáját, aki bájosan szunyókált.

Mai esemény még az első körömvágás. Picit hamarabb találkozhattunk Mütyürrel, mint ahogy kiírtak minket, de mégis elég hosszú körmökkel jött a világra, ami miatt persze aggódtam, hogy jól megkarmolássza magát a csecsemőosztályon. De hiába vittünk be neki kiskesztyűt, mert volt olyan csecsemős, aki nem volt hajlandó ráadni, másrészt ha mi rá is húztuk az aprócska kezére, hamar lecsúszott róla a legkisebb méret is. Javasoltuk, hogy vágjuk le neki (már a körmét), de a kórházban azt mondták, hogy két hetes koráig szigorúan tilos, mert állítólag a köröm ilyenkor még az ujjbegyhez van nőve vagy mi, és piszkálásra könnyen begyulladhat. Peni barátnőm ötletét pedig mi vetettük el, miszerint rágjuk le neki:-)

Főleg akkor, mikor balhézik a kicsike, mérgében markolássza ezt a gyönyörűséges arcát, piros kis barázdákat hagyva a finom bőrén, s bár féltem rendesen, hogy ilyen pirinyó ujjakon matassak az éles ollóval, végül rászántam magam, hogy megejtsük az első manikűrt. (tényleg, az normális, ha egy ilyen apró gyerek sokszor olyan erősen ökölbeszorítja a kis kezét, hogy alig lehet kibogózni az ujjait????)

Remélem így is marad, és nem kiabálom el a dolgokat, de jön a tej rendesen, s egy nap 400-500 gramm közötti mennyiséget cuppant be a Migyerekünk, és végre meghaladta a születési súlyát is. Még mindig bimbóvédővel felszerelkezve etetek, és napi 1-2-szer mellszívóberendezésre csatlakozom, hogy legyen a hűtőben is bevethető muníció, mert néha még repetázna, én meg már elfogytam, és ilyenkor Anyika vagy Farkas előkapja a cumisüveget, és megoldja a ráadást.