Igaz, hogy öregecskét, randát és szemüvegest kerestem, és az is szempont volt, hogy közel legyen hozzánk a kórház, aztán végül egyik kritériumnak sem felel meg a választásom, de mégis biztonságban érzem magam ott, és persze a szülésnél dőlnek el a dolgok, de megnyugtató és barátságos közegre leltem, s örülök, hogy mertem váltani.

Itt kell bevallanom, hogy egy darabig hívogattam Dr Pontjót (akitől ezennel drámai színezettel elveszem ezt a nevet), mikor átjöttem Talánőhöz, s meggyőződtem róla, hogy maradok is, de sosem vette fel, míg végül azt a cseppet sem elegáns megoldást választottam, hogy sms-ben írtam meg kedvesen a szándékaimat. Kínosnak éreztem ugyan, de még mindig jobbnak találtam, hogy időben szólok neki, mint hogy sehogysem.

Dr Talánő a múlt héten tartott előadást a szülésről, ahol legalább nyolcvan érdeklődő gyűlt össze, köztük Anyika, Farkas és én, s élvezettel hallgattuk minden gondolatát. A teremben mindenki csüngött a szavain, csak néha nevetett fel a közönség, a kismamák meg szipogtak és törölgették a könnyeiket. Hálás vagyok a szülészlánynak, hogy elhívott minket.

Nem puffogtatott felesleges szakkifejezéseket, nem beszélt magas lóról, kedves volt és megértő, s lenyűgözött a meghatottsága, ahogy a szülésről beszélt. Nyilván a hormonok is teszik (bár Anyika is így érzett utána), de a végén legszívesebben odamentem volna hozzá, és szó nélkül átöleltem volna.

Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy miként kell kezelni azt a helyzetet, ha kistestvér érkezik a családban, vagy mit tegyünk, ha kutyus él velünk (majd haza kell küldenem a kórházból egy kakis pelenkát az ebeknek megszaglászásra). Gondoljuk meg, hogy ki jön be velünk a szülésre, építőleg hat -e a kapcsolatunkra, ha az apa bent van, és bárki is lesz a segítőtársunk, el kell fogadnia, hogy az egy másállapot, olyan mondatok hagyhatják el a kismama száját, ami bántó, megdöbentő és furcsa lehet, de soha ne vessük a szemére. És attól se tartsunk, hogy bármi kínos dolog történik a szülőszobában, mert semmi sem az, és sosem kerül ki onnan.

Na és az útravaló. A gyereket egy rövidke időre kaptuk kölcsön, hogy együtt éljünk vele, óvjuk és elhalmozzuk a szeretetünkkel, de nem a baba és mi vagyunk egyek, hanem Farkas és én, s ezt sose felejtsük el.