Nagy hévvel előkotortam a garázspolcról a beporosodott hóemberépítőkészletemet, mert évek óta először jött össze, hogy elég nagy a fehér takaró a görgetéshez, a minősége is kifogástalan, nem olvad el másnap reggelre, jó ragadós, és még itthon is vagyok világosban. De gyorsan lelombozódtam, mert a jelenlegi hasméretemmel nem megy már a hajolgatás, a golyógörgetés.

Egyébként is titokban kellett volna csinálnom, mert most, hogy leesett jópár centi hó, nagyobb a hűhó körülöttem, "elnecsússz, kétszertekerdkörbeasálat, vegyélfelmelegcipőt, nincsnekedbakancsod, nehajolgass, egyedülnemenjkiahóra, stb.

Anyika, hogy kedvezzen nekem, a kertjükben készített egy apróbbtermetű hókupacembert, akit aztán reggelre újabb hóréteg lepett el, eltakarva így pompás idomait és ábrázatát, de legalább az enyém.

Mesés látványt nyújtanak az utcájukban égigérős fenyőfák, a behavazott környék, és csak Pötyi miatt fáj a szívem, a szomszédkutyája, aki a legnagyobb hóesésben is az út közepén feküdt árván, mikor a szüleim háza elé értünk, mivel rendszerint tesznek a fejére, és mikor elmennek otthonról, kizárják, de ha éppen hazaérnek sem kap egy szem szeretetet sem. Pedig osztogatná ám bőkezűen a kedvességét....Joepapáék etetik és simogatják minden nap, vagy éppen Farkas és én.