Kémeim azonnal jelentették, hogy parancsolóm a benti gépem jelszava után érdeklődik, majd mikor mindenki egységesen a fejét rázta, hogy ugyan ők honnan is tudhatnák, (pegyébként meg persze,  hogy ismerik) hiszen ezért titkosjelszó, bosszankodva hitetlenkedett, majd tárcsáztatta a rendszerünk gazdáját, aki kénytelen volt megadni azt neki.

Előtte azonban megírt egy levelet, amit elküldött szintén a benti gépemre (az oda érkező leveleket mind látom itthonról is, de csak akkor, ha valaki nem tölti le az olvasatlanokat, mert csak addig tudom megnézni, míg ki nem nyitják. de ugye nem nyúlkál senki a jelszavammal a gépembe, legalábbis eddig így volt....), amit egy rövidke ideig láttam is, majd hirtelen eltűnt, mielőtt még lementhettem volna.....

Hétfőn egész nap bent tartózkodtam az irodában, összeültünk ötletelni, megbeszélni a következő hetekben esedékes munkákat, pályázati anyagokat, és reméltem, hogy végre megállapodunk a főnökömmel, hogy dolgozzak -e, és ha igen, akkor mégse tegyem azt társadalmi munkában. De nem szánt rám öt percet sem, elfoglaltságára hivatkozva....Kértem, akkor olvassa el a levelemet, és legyen olyan kedves írásban válaszolni, hogy mit vár tőlem. Erre sem ért rá, szerdai találkozót javasolt.

Tegnap be is mentem Dr Cukor után (aki mellesleg jól felemelte az inzulin adagomat, most már reggel 18 egységes szúrok, délben és este 14-et, éjjelre meg 8-at, de kétnaponta emelgetem majd megint), de nem vártam meg, és elhúztam Pötivel, aki dél körül eljött értem, és együtt bandáztunk egész délután (isteni dolog ez, hogy ennyi időt tudunk együtt tölteni, mint talán legutoljára gyerekként, köszönhetően Mütyürkének). Ismét küldtem egy levelet, melyben újfent kértem, hogy válaszoljon nekem írásban, hogy mégis milegyenmár.

Nos, mikor beérkezett, olvasva a soraimat tombolni kezdett, vadul kalimpált a klaviatúrán, majd elküldte a válasz levelet (amely tartalmazott mindenfélét, hogy pereljembehaakarom, meg hogy talán pénteken délután szakít rám időt és menjek be, stb.) a benti gépemre, majd miután kinyomozta a jelszavamat, beült a gépembe (megfigyelőim szerint csak pár percet, kb. tizet töltött el ott), letöltötte az íméljeimet, és kitörölte azt, amit előtte öt perccel írt nekem????!!!!! Úgyhogy most azt hiszi, hogy én nem is láttam. Csak úgy mellékesen, kívácsni lennék arra, hogy bár az Ő cége, Ő a főnök, de van -e arra joga, hogy a védett jelszóval ellátott gépemen a megkérdezésem nélkül kutakodjon, és bármit is kitöröljön onnan? Meg ki tudja, hogy mit csinált még ott.....

Na és volt még ott kiabálás a kollégákkal, asztalracsapkodás és miegymás, majd ahelyett, hogy felhívott-írt-találkozott volna velem, az egész egyezkedést rábízta valakire, aki megtörten hívott fel tegnap késődélután, és aki átlátja ennek az érzelmi, erkölcsi és mindenféle oldalát, s aki szeretne továbbra is velem dolgozni, és teljesen megért, de Ő csak közvetít.

Nem maradt más választásom, mint belemenni abba, hogy jövő hónap huszadikáig tolom tovább a szekeret, és ugyan nem kapom meg a teljes fizetésemet, csak a felét (igen, jogilag jár, de kinek lenne kedve pereskedni????) az adott időszakra, és csinálhatom a tendereket, s zizeghetek ezen a következő egy hónapban.....Kértem biztosítékot arra vonatkozóan, hogy a beígért összegeket kifizetik, amit ezidáig még nem küldtek el, de remélem, csak megérkezik.

Úgyhogy hiába szerettem volna kiszállni, dolgozom. Azzal vígasztalódom, hogy legalább lesz miből kifizetni a pelenkázóskomódot, ami a tervek alapján egyszerűen mesés, és hetente csupán egyszer kell bemennem, s nyugodtan tevékenykedhetek itthon, a madarak, ebek és száradó babaruhák társaságában.