Fekete vagy fehér, csak ennyit szeretnék tudni, nem pedig a bizonytalan valamiszürkeféleségben minden nap azon agyalni, hogyanlesz. Végre leengedhetek, lazulhatok, és teljesen ráhangolódhatok a babavárásra, vagy törődjek bele, hogy végig dolgoznom kell, itt állok készenlétben, de ha már így alakult, legalább lesz tartalékunk. Mindkettőt el tudom fogadni (bár magam sem gondoltam volna, mégis az elsőt választanám).

De hiába, ha még mindig a szürke ködben állok szamárként értetlenül, s nem áll módomban sem a lantletevés, sem pedig a teljesgőzzeldolgozás és pénzbetakarítás. Hogy miért? Mert a főnököm továbbra sem méltat írásos válaszra, hogy mit vár el tőlem, s mindezért én mit várhatok tőle, hogy ne kelljen azzal szembesülnöm, hogy elvégzem a munkát, majd mint decemberben közli, hogy nem fizeti ki a szerződésben hat éve rögzített összeget, csak annak a felét (ezt egyébként nem tehette volna meg), mert gazdaságiválság. Utódom még nincs, tehát kénytelen vagyok mindent magam csinálni továbbra is, és majd ahogy kedve lesz, fizet, ha meg nem, forduljak fel ahová akarok. Jogi útra meg úgysem barangolnék szívesen, kár az energiáért, meg nem is tenném mégcsúfosabbá a búcsút.

Gondoltam, lesz ami lesz, február végéig megcsinálom tisztességből és az ügyfeleim miatt is a folyamatban lévő dolgokat, amikor a múlt hét végén ideküldtek nekem két pályázatot, amihez csináljak kutakodást, írjam meg a prezentációkat, s töltsem ki ezzel a következő 2-3 hetemet, reggeltől estig a gép előtt, kezemben a telefonnal. Nos jó, bár kedvem egy szál se, meg ugye azt sem tudom, üti -e majd a markomat némi pénzmag a nem kis munka után, így megírtam az illetékeselvtársnak, hogy átküldöm időre az anyagokat, de csakis akkor, ha kifizeti a teljes béremet a szerződés szerint, egészen február közepéig. Nem akarja. Találjak ki óraelszámolósgatós verziót, amire meg én nem vagyok partner, hiszen ha mindenen, amihez pénz kötődik, vitatkozunk, akkor ezen meg majd pláne "na nehogymár ehhez nyolc óra kellett, egy mezei tervező is megcsinálta volna egy óra alatt...".

De mivel él a szerződésem, kénytelen vagyok már ezeken dolgozni,  még akkor is, ha fogalmam sincs róla, kifizeti -e a végén, vagy balek voltam, és potyára ténykedtem.

Felajánlottam, hogy búcsúzzunk el a mai nappal, mondjuk fel az aláírt papirfecninket, amely alapján több mint hat éve húzom a szekeret (megjegyzem, egyikünk sem járt rosszul, de ő persze jobban), és fizessen ki eddig, én pedig holnaptól leteszem a bizniszvumengúnyát, és átvedlek anyává, csinálja más a pályázatokat. Neki ez sem jó, mert hogy akkor ki dolgozik majd helyettem? Semmi sem jó, ami azzal járna, hogy a szerződésem szerinti összeget ki kéne fizetni. Pedig én nem kérek többet, mint amennyi le van írva arra a megfakult papirlapra.

Pénzhajhász vagyok, követelőző, és nem értem meg, hogy gazdaságiválság? És Ő nem érti meg, hogy nekem is gazdaságiválság?

Nincs kedvem harcolni, nem tesz jót sem nekem, de főleg Mütyürkének nem szeretnék szorongást okozni, pedig így vár még rám egy rémes megbeszélés, aljas alkudozás, sosemlátott stílusú kötekedés, amit úgy, de úgy elkerülnék.....