A megszokott menetrend nem sokban különbözött az elmúlt évek karácsonyozásaitól, bár idén már Öcskös is vezet, így Ő jött értem, hogy átvigyen Anyikáékhoz, Farkas pedig elindult, hogy végigjárja a szüleit, majd este csatlakozhasson a mikulássapkában örömködő, bolondos négyesünkhöz.

Ugynaúgy volt galaicsindobálós ajándékbontogatás (ami így nálunk több órás felvonás) az elngedhetetlen körpuszival, majd minden egyes kicsomagolást követően, attól függetlenül, hogy kitől érkezett a meglepetés, a megajándékozott végigcuppantotta a másik hármat. Bárcsak mindig így maradhatna.......Aztán persze mégiscsak máshogy volt, mint ahogy eddig, hiszen a fa alatt már Mütyürkének címzett kártyákkal ellátott dobozok is várakoztak az izgatott  csomagolópapirletépésre, vacsora előtt pedig be kellett adnom az inzulint, és Anyikával tíz percig számolgattuk az egy töltöttkáposzta húsgombócára eső rizsmennyiség szénhidráttartalmát, s messziről elkerülni voltam kénytelen a beiglit és a zserbót.

Otthon mindig is fürdőztem a szeretetben, bármennyire nyálasan is hangzik, de ha ezt még lehet fokozni, akkor az egyre növekvő pocakommal egyenes arányban emelkedik a szeretgetési grafikonunk is, amelynek minden egyes morzsáját begyűjtöm (hamár a süteményeket nem élvezhetem). Olyan figyelem, gondoskodás és törődés övez, s ez a kisember olyan sok babusgatást kap már most is Tőlük odabent, amit nehéz lenne szavakba öntenem.

Kényelmesen bevackolódtam a felújított, öreg, kockás fotelba, s idén nem kellett minden dobás után megkeresnem a galacsinnal eltalált meglepetést, csak elhajítottam, valaki odavitte a címzettnek a színes papirba bugyolált ajándékot, sőt, Joepapa még a döntőbíró szerepkört is átadta nekem, vagyis ha középen állt meg az összegyűrt szaloncukorruha, én dönthettem el, hogy melyiket kell kinyitni. "Nem fázol, nem jön rád a hideg, nem vagy éhes, mikor kell enned, mikor kell mérned, hozzak párnát a derekad mögé, nem kell felpolcolni a lábadat........."

Gondoltam is rá, hogy most kéne elvetemülten viselkednem, kihasználva szüleim kényeztetését, és azt a kijelentésüket, miszerint most minden úgy van, ahogy én akarom, és bármit elnéznek nekem, és megtesznek mindent a kedvemért. Pöti berzenkedett is, hogy eznemér, mert ebben az állapotban Ő bezzeg sosem lesz:-)

A bontogatás közben kint szállingózni kezdett a hó, s miután minden csomag tartalmára fény derült, Joepapával kimentünk a ház elé élvezni az arcunkba hulló pelyheket, valamint megetettük és megszeretgettük a szomszéd kutyáját, akit rendszeresen kizárnak az utcára (enni- és innivaló nélkül, és tulajdonképpen a szüleim etetik és simogatják, apu külön neki hoz kutyakaját és jutifalatot), és sajnos, karácsonykor sem volt ez másként. Az ölelgetésen kívül az ünnepre való tekintettel kapott egy egész szál kolbászt, és pár szelet beiglit is.

Volt családi önkioldósrohanós fotózkodás pirossapkában, valamint mindenki hozzámmérte a saját előrenyomott hasát az én dinnyeméretűmhöz, hogy összehasonlítsuk, kié nagyobb (íme Pöti és Joepapa előrenyomott hasa vacsora előtt).

Végül este megérkezett Farkas, aki kibontogatta a csakneki, és a közösennekünk szánt meglepetéseket, s nem is tudom hogyan volt képes még megenni egy tál töltöttkáposztát, miután a mamájánál betermelt egy jókora adag sajtoshúst, majd a papájáéknál lecsúszott a lazac körettel.

Az ajándékok közül idén a legnépszerűbb az Anyikának Pöti által készített falinaptár, amelyet minden évben összeállít az öcskös, tizenkét általam idén készített családi fotóból. Megunhatatlan, és mindig nagy sikere van. Valamint az adóvevősizé, amit azért találtunk ki szintén Anyinak, mert a szomszéd barátnőjével nem tudnak hosszasan beszélgetni, mióta rossz az idő (tavasszal és nyáron a kerítésnél találkoznak), mert rámegy a gatyájuk is a telefonálgatásra, hát beszereztünk neki két ilyen készüléket, amit csak fel kell tölteni, és akár egész nap cseveghetnek rajta. Na erre cuppant rá az egész család, nullanullahetest játszva "célszemély a kertben. vétel." Azóta ezzel megyünk sétálni is.

Így telt el karácsony első napja Anyikáéknál, máshogy ugyanúgy.