Be kell szereznünk egy-egy szemkidugós, egészfejeltakarós maszkot, meg jó lenne, ha a számomra szokatlan formát öltő altestemet bele tudnám préselni egy pamutharisnyába, mert ha a vasárnapihoz hasonló kirándulásra megyünk, bizony így átfúj a nadrágomon a szél, a metsző hideg fuvallat pedig rózsapírt fest a képemre, s egészen úgy nézek ki, mint Ferdinándbohóc.

De persze ez a gyér felszerelés sem akadályozott meg minket abban, hogy koradélelőtti kiruccanást tegyünk a levendulásba a frissen kipuccolt ebekkel. Persze a szőrsapkámat Farkas végérvényesen kisajátította, míg nekem be kellett érnem egy gyenge, kötött változattal (rengeteg sapkám van, de ilyen usánkás egy sincs), s bosszúsan hallgattam, hogy fején az usánkámmal miként áradozik, hogy az milyen jó és meleg.....Még én is emlékszem rá.

Hétvégén nyomban kikocsikáztunk levegőzni az akkor még nem is ropogós hóba, mert ugye ez mégiscsak az első szálingózás, amit nem lehet kihagyni, meg nem is gondoltam volna, hogy ma estére ekkora utánpótlás érkezik az égből!?

A pufikabátomat alig bírom hastájékon összehúzni, pár hét múlva meg egyáltalán nem ér majd be, mert most is majd szétpukkasztom a cipzárt köldöktájékon:-) Mellesleg megjegyzem, a minap fedeztem fel zuhanyzás közben, hogy már egyáltalán nem látom a lábujjaimat ha egyenesen állok, mert kitakar a hasdomborulatom. Ha meg akarom nézni, előre kell buknom, mint az a faharkály, amelyik iszogat.

Késő este, ha addig ki bírom pöckölni a szememet és ébren maradok, első, éjszakai kézakézben havassétára készülünk a bandával (=Farkas és az ebek). Csak az a jó, forró mézestea, az fog nekem hiányozni.......