Megmosolyogtam, mikor beköltöztünk, s a kert még leginkább is csak egy nagy vakondtúráshoz hasonlított, de neki már mindenképpen kellett egy lombporszívó, pedig Tituszon, az égigérő fenyőfán, és az öreg fügebokrunkon kívül más felszippantanivaló levéldobálgatónk nem volt. Ahogy lekerültek az első falevelek, azonnal résen volt, s élvezettel berregtette az újdonsült szerkezetét.
Azóta egyrészt beköltöztettünk jónéhány facsemetét és lombhullató bokrot, másrészt be kellett látom, hogy egyedül a fügebokor is hatalmas avarkupacokat tud képezni, mikor ősszel levetkőzi a hatalmas leveleit. Mostanra beborították a füvet a lehullott színes falevelek, vörösek, sárgák és felpöndörödöttszélű barnák, megfelelő terepet biztosítva Farkas kedvtelésének, s szombat délután meg is jelent vállán a piros lombporszívójával.
Még ilyenkor, késő ősszel is pompás látványt nyújt a kert, nyílnak a krizantémok, a bokrok bogyós terméseikkel kápráztatnak el, s a kellemes időjárás kicsalogatott néhány tavasszal nyíló virágfejet is. Sokszor ismételgetem, de egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal, a gondolattal, az érzéssel, hogy ott éldegélünk a megálmodott mézeskalácsházunkban, a számunkra csodás kerttel, s bár még távolról sincs minden készen, úgy, ahogy szeretnénk, de olyan nagy boldogságot ad mindkettőnknek minden kis szeglete.....
díszalmafa "piroska"
