Milyen jó is, hogy minden neves dátum hétfőre esett, mivel így sokkalta egyszerűbb megállapítani, hogy éppen hányadik héten tartok (most a tizedik hetet kezdtük). A múlt héten megtekintett nőgyógyászjelöltem viszont kiigazított, mikor magamat kihúzva kérdésére azt válaszoltam, hogy a kilnecedik hét végén járunk, miszerint ilyet nem mondunk, mindig csak az számít, amit már betöltöttem....Vagyis az elmúlt csütörtökön szerinte csupán nyolc hetes terhes voltam. Ha nagyon akarja, legközelebb majd így mondom.
Barátnőm által melegen ajánlott próbadoktorom feketepontokkal indított nálam, mivel legelső telefonbeszélgetésünk alkalmával elfelejtette megemlíteni, hogy csupán szerda délutánonként rendel a magánzóban, tehát ha közeli időpontot szeretnék, ne szerdán délután hívjam, úgyhogy persze gyanutlanul szerda délután tárcsáztam. Az asszisztenshölgy felajánlott egy két héttel későbbi lehetőséget, tekintve, hogy aznap már nem tudtam odarohanni, most meg az ünnep szól majd közbe, amitől aztán sértődötten felhúztamm az orromat, hogy a migyerekünket addig senki sem menedzseli, s éppen tettetett kedvességgel elhúztam volna a vonalból, vastag áthúzásokat vésve a lehetséges nőgyógyászkeresőlitámban a fenti doki nevére, mikor a hölgy megértette az aggódásomat, s bekopogtatott a dokihoz, s elintézte, hogy másnap reggel beugorhassak hozzá a kórházba.
Elismerem, túl nagy feneket kerítek a nőgyógyászválasztásnak, s mindig is rettegtem az alvázmutogatástól, s valahogy úgy vagyok vele, hogy a legjobb lenne, ha már prezentálnom kell az egyébként gondosan takargatott részeimet, akkor legalább ne kelljen utána kedélyesen kezetráznunk, beszélgetnünk, s inkább kommunikálnék levélben, vagy tenném fel a kérdéseimet ajtórés alatt becsúsztatott kérdőíven, esetleg telefonon. Ha meg már ezek a lehetőségek szóba sem jöhetnek, akkor a kiválasztott doki végezzen tökéletesen az általam felállított nőgyógyászértékelésben:
- Legyen korosodó. Persze azért legyen biztos a keze, nehogymár beremegjen nekem szülés közben, de arcát borítsák a büszke ráncok, melyek jelzik, hogy pályája csúcsán tart, mögötte komoly szakmai úttal.
- Kicsit se legyen jóképű, sőt! Tőlem lehet bibircsók is az orra hegyén, direkt örülök neki.
- Szemüveg. Valamiért megnyugtat, ha szemüveges.
- Ha lehet, mackós fazont kívánok, de semmiképpen sem sovány, vagy kisportolt, így kevésbé fusztrál a jelenlétében a gombóctündérségem.
- Rendelkezzen magánrendelővel, ahol nem kell várni rá, jól felszerelt és tiszta, de dolgozzon abban a kórházban, ahol majd szülni szeretnék.
- Ne kössön ki előre olyanokat, mint pl. "nemvagyokérzéstelenitőpárti".
- Velem ne pacsizgasson, viccelődjön, barátkozzon túlságosan, de ne is legyen megközelíthetetlen, hideg húdenagyszaktekintély, akitől alig merek kérdezni.
- Na és persze ajánlással jussak el hozzá. Ami nem is olyan egyszerű kérdés, mert érdekes módon bárkit is választanék, mindig akad egy-két valaki, aki eltántorít a dokitól egy mástól hallott libabőröztető rémtörténettel, de azonnal tud ajánlani egy legeslegjobbathiggyemel.
Már előző este gyanut fogtam, mikor Meske hívott -éppen ügyetlenkedve a pulykamellel küzdöttem, hogy apró miszlikbe szabdaljam a mexikói levesbe, s a mobilomat a vállammal próbáltam a fülemre szorítani -, és újabb kikérdezésemre az találta mondani az említett nőorvosról, hogy ma, mikor alaposabban megnézte, nem is olyan csúnya, meg azt is, hogy kortalan....Abban a pillanatban nagyot visítottam, s beleszeltem az ujjvégemet a húsfalatkák közé.
Másnap Farkassal bementünk a kórházba, rózsaszínzoknival és alváztörlővel felszerelkezve, s mielőtt még beléptünk volna a kapun, hívtam barátnőmet, azon izgulva, vajon feltétlenül tárogatnom kell -e itt is, vagy már a pocakomon kersztül nézzük meg a babát, s reménykedtem, hogy az utóbbira voksol. "Hát Kispofám, biztos vagyok benne, hogy alulról is megvizsgál majd, mert érdekli hogy néz ki." -majd miután rájött, hogy mit mondott, hangos hahotázásban tört ki, s hozzátette, hogy a gyerek, alulról....
A recepciónál jeleztem, hogy kihez jöttünk, mire a rózsaszínegyenpólós lány furcsán rámbámult, s megkérdezte, ismerem -e a dokit, s fejrázásomat követően odabökött a pult végébe "Csak azért, mert ott áll magától két méterre, Ő az." Á, biztos, nem lehet, hogy Ő az! Az a fazon fiatal, sehol egy szarkaláb, egészen jóképű, vékony és magas, ráadásul szemüvege sincs!!!!!??? Pedig de. Alig vártam, hogy elhagyjuk a kórházat, s feltárcsázzam Meskét, aki természetesen jól kiröhögött, mondván, ha őszintén leírja a külsejét, tuti kiszavazom nőgyógyászértékileg, s eleve el sem megyek hozzá, pedig Ő esküszik rá.
Végülis mindkettőnkenk szimpatikus volt, s feketepontot is csak azért adtam neki, s ezáltal még nem is véglegesítettem, mert a folyosón ülve beszélgettünk, egy félreeső asztal körül, ott töltötte ki a papiromat, bőszen válaszolgatott a kérdéseimre, de meg sem vizsgált és hiába fondorlatoskodtam, sehogyan sem sikerült elérni, hogy ultrahanggal megnézzük a pocakomban fejlődő Nudlit, mert állítólag előre be kell jelentkezni oda (nem értem, miért nem tette meg, ha tudta, hogy jövök). Ettől aztán csalódottak voltunk.
Legalább elindított a laborvizsgálatokra, ahol lecsapoltak nyolc kémcső vért, és leadtam az otthonról hozott pisimintát (ezek eredményeit majd jövő héten mondja el), megnézték a szívemet, amit tökéletesnek minősítettek.
Egyelőre nem keresgélek tovább, megnézzük a magánrendelőjében is, és utána döntünk.
