Fáról lábatlóbálva, vagy létráról nyújtózkodva, s az ágakba kapaszkodva legjobb meggyet enni, egy a kosárba, kettő a számba alapon. A megmenekült szemeket pedig jól lehűtöm, s másnap este esszük meg, amikor felülete csillog a lehelletnyi párától, s kellemesen hűsít egy dolgos, forró nap után.

Amikor már pár napig ott időzik a jegesmedvében (=gigantikus álomhűtőnk, amely általában kong az ürességtől, de a jégkockaadagolóját kihasználjuk rendesen) és meglöttyedt, s már nem olyan hívogatóan friss, na akkor vagy tologatom pár napig, vagy rászánom magam a gyümölcsleveskészítésre, bár ez ritkán esik meg velem. Ezúttal viszont, ki tudja mi szállt meg, de kedvet kaptam egy egyszerű meggyessüti kotyvasztáshoz??!!

Ha én valamelyik receptre azt mondom, hogy egyszerű, az úgy is van, tekintve a minimális affinitásomat a konyhaisürgésforgás iránt, s nem utolsósorban a gyakorlatlanságomat ezen a téren, vagyis majdhogynem térképre van szükségem, hogy feltaláljam magam a konyhában.... Mert ugye találkoztam én olyan leírással, ami úgy kezdődött, sőt, már a címében is bennefoglaltatott, hogy nagyonegyszerű, meg könnyenelkészíthető, de már az első pár sornál ráncoltam a homlokomat tőle.

Ami méginkább meglepett, hogy az összes hozzávalót megtaláltam a hűtöben vagy a spájzban, anélkül, hogy külön beszerzőkörútat kelljen szerveznem (a kutakodás során rátaláltam néhány kétezerhatban lejárt konzervre, olajosmagvakra és egyéb legalább nemszagosodó régiségre...).

Tehát a SÜTI AMI MÉG NEKEM IS MEGGY receptje

Amit valahogy össze kell szedni hozzá:

30 dk liszt (én egy kicsit többet szórtam bele, mert csak egy nagy tejfölöm volt otthon, és az szerintem több, mint két kicsi, bár nem voltam benne biztos)

2 doboz tejföl (nagyot használtam)

20 dkg cukor (barna cukorral csináltam)

másfél zacskó sütőpor

2 egész tojás

1 vaníliás cukor (az nem volt, de találtam egy egész vanília rudat egy üvegfiolában, abból vágtam le egy darabot, és kapargáltam bele a fekete bogyókat)

őrölt fahéj (ez nem volt a receptben, de szeretem)

csipetnyi őrölt gyömbér (na meg ez sem, de ahogy turkáltam a fűszerek között, megtaláltam, beleszagoltam, és nem bírtam ellenállni, hogy egy csipetet ne tegyek a sütibe)

citrom reszelt héja (ezt sem írták, de imádom az illatát)

pici vaj vagy margarin a tepsihez és pici liszt

meggy (kb. egy kilót magoztam ki, de nem mértem, jó lett volna kevesebbel és többel is)

A hozzávalókat kimértem, amelyiket ki kellett, belebuggyantottam a két tojást, kapirgáltam rá vaníliát (nyilván az előrecsomagolt kiszacskós egyszerűbb lett volna), reszeltem citromhéjjat, egy csipet gyömbért szórtam rá, majd az egészet összekevertem kanállal (azért nem rögtön a masinával, hogy ne legyen lisztes a képem), majd a robotgéppel.

Elég nagy tepsit választottam, mert a tészta legalább kétszeresére dagad a sütőben, meg nem is akartam, hogy vastag sütik legyenek belőle. Kivajaztam, megszórtam egy kis liszttel, beleöntöttem a tésztát, ami magától elterült benne.

A kimagozott meggyre rászórtam a fahéjjat (nem a tésztához kevertem), jól összeforgattam vele, és rápotyogtattam a szemeket a tészta tetejére.

180 fokra előmelegített sütőbe toltam, ott kb. tíz percet hagytam így, majd levettem a hőfokot 160 körülire, és így hagytam még 25 percet. Vagyis úgy 30-35 percig süldögélt nálam, amíg aranybarna nem lett a teteje, s mikor megszúrtam, nem ragadt oda a kés hegyére.

Ha nem lett volna avas a dió, amit a múlthéten vettem, akkor összetörtem volna a mozsárba, és belekeverem a tésztába, vagy esetleg mákot, vagy étcsokit. A jövő héten sárgabarackkal is kísérletezek.

Este lett kész, s amint felvágtam, rápakoltam egy jókora tálra a felvagdosott szeleteket, amire Farkas rájárt este, majd most, hogy a dolgozószobában a prezentációját írja, látom, időnként feláll,  elsétál a konyha felé, majd egy újabb sütivel a kezében tér vissza....Tegnap mondtam, hogy másnap átviszünk belőle Anyiéknak is, de azt hiszem, mégsem így lesz, mivel az imént pasi ezt kérdezte "Csak ennyi süti van, amit itt a tálon látok????"