Aki simán vette az akadályt, s kisujjából kirázta az előző feladványt, azt arra bíztatom, próbálkozzon meg annak nehezített változatával, amely természetesen az elsőre épül.

Főszereplő szeleburdicsajhoz csatlakozott egy másik, hasonlóan lökött nő (ami érthető, ha felfedjük azt a tényt, hogy az utóbbi az előbbi Anyja), akik az éjjeli tófeltöltős vízfecsérlést követően másnap koradélután arra a megállapításra jutottak, hogy most már úgyis mindegy, meg marha meleg is van odakint, ideje, hogy felállítsák a hatalmas, felfújható medencét, s azt feltöltsék vízzel, hogy mire az ember este hazatér a munkából, boldogal elmerülhessen benne nyakig.

A bajok ott kezdődtek, hogy tavaly ősszel a szétszerelt medence bekerült egy óriási dobozba, a család vezérhíme feltette a garázsban található galéria legtávolabbi részére, amit a hosszított létrával (amelynek összeszerelése szereplőinknek külön fejtörést okozott) is éppen csak elértek. Ezek ketten azért nem adták ám fel, s miután a létra végre megállt a lábain, s egészen biztonságosnak tűnt rajta a mászás, az anya tartotta a szerkezetet, míg lánya felkapaszkodott a tetejére, s onnan igyekezett elkapni a doboz csücskét.

Igen ám, de a tetején gebeszkedő arra nem számított (anyjalánya), hogy nagyot rántva a kartondobozon az megdől, s elindul lefelé, s mivel borzasztóan nehéz a fura létra legfelső fokán állva, a levegőben lengedezve megtartani már nem tudja, s vagy ő zuhan a földre, vagy pedig a doboz (annyi esze azért volt, hogy az utóbbit választotta). Mivel a galériás polcszerkezet egy beugróban van, ahonnan egy ajtó vezet a nappali felé, a lefelé huppanó doboz olyan módon ékelődött be a bejárat (ami egyben kijárat is lett volna optimális esetben) és a létra közé, hogy azt sikerült eltorlaszolni, s egy jó darabig se a létrát nem tudták elmozdítani, sem pedig a dobozt kiemelni, sőt, az ügyetlen némber még a létráról lemászni sem tudott, mert beszorult.

Miután könnyesre röhögték a szemüket, s lángvágóval kirágták magukat a garázs fogságából, melynek során nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szereztek, felcipelték a medencét a friss levegőre, s több órás ügyködést követően felállították, s megkezdték a feltöltést, s vígan voltak.

Tavaly is legalább hat órán keresztül folydogált bele a víz, tehát cseppet sem aggodalmaskodtak, mikor késő délutánra még mindig csak félig töltődött fel, s a tűző nap miatt jóideig ki sem dugták az orrukat a szabadba, csupán bentről sandítottak oda néha a slagra.

Ámde később egyikőjük mégiscsak kinézett, hogy lábát a hideg vízbe lógatva lehűtse magát, s ekkor szörnyűlködve homlokára csapott a felfedezéstől, s fejhangon visítva hívta segítségül jóanyját "ömlik a vííííííz, elázott a fűűűűűűűűűűűűűűűűű!" - aki mindezt lapos tréfának vélte a reggel történtek miatt, s félmosollyal a szája szegletén odaintett egy naperszét a kertben jajveszékelő lányának......

Pedig de. Az újabb pazarlásnak oka nem más, mint hogy ez a kettő megfeledkezett a medence oldalában található szűrőrendszer miatt kihagyott két lyukról, illetve az ezeket elfedő dugaszokról, s mikor a víz szintje már középen járhatott, ami befolyt, rögtön ki is ment a fűre....Igen ám, de hol lehetnek a dugók????????

Az anya kisvártatva belátta a helyzet komolyságát, s fejét két tenyerébe fogva elhadart néhány jajistenemet, majd pár számmal nagyobb fapapucsában követte elsőszülöttjét a garázs felé, hogy közös erővel előássák a víz útját eltorlaszoló kupakokat, melyek mint kiderült, szintén a legfelső polcon voltak eldugva, egy másik kartondoboz mélyén.

Feladat: számolja ki, hány liter víz folyhatott el összesen a nap során úgy, hogy összeadja az előző este óta másnap reggelig a kerti tóba zúduló vízmennyiséget, kiegészítve a a délután elpazarolt literek számával!

Kiegészítés a részletekre fogékonyaknak és a mindenjóhaavégejót kedvelőknek: a dugaszok a helyükre kerültek, a medencét sikerült feltölteni, amely a tegnapi forróságban jól átmelegedett, így hősnőnk és mársemminsemmeglepődős párja este felavatták azt, matracon ringatózva, jeges ananászos koktélt szürcsölve rózsaszín szívószálon át.