Körbesétáltam a ház körül, egy estére elbúcsúztam a napkorongtól, amely lefelé cammogot a dobok mögé, s felfigyeltem egy aprócska, fényeszöld bogárkára, amint a sárga gömböc virágfejek között gebeszkedik, s rutinosan kel át a szomszédos szál tetejére.
Frászt kapok, ha rajtam teszik ugyanezt, de most élvezettel követtem a kiszöld bemutatóját, s fürkészni kezdtem a kertünkben található, alig látható méretű soklábúak tevékenyégét.
Találkoztam a párától nehezen reppenő pillangóval, piros foltos kisbogárral, aki ha közelítettem felé, azonnal elbújt, s úgy érezte, a szirmok alatti takarásban biztonságban van, bohókás fekete fazonnal barna mellénykében, légyszerű minivel, aki zöld felsőt és barna lebernyeget öltött magára.
A tóparti bokros növényke rózsaszín vattacukorvirágai között tevékenykedett egy íves csápos pöttyöscsíkos alternatív, s egy ráérős szúnyog is peckesen pózolt az egyszerű gépemnek, mellyel csak úgy tudok közeli, éles képeket készíteni, ha egészen odanyomom a lencsét eléjük (az egyik piros soklábút nem is tudtam lekapni, mert állandóan rámászott a fényképezőre), s ez a nyújtózkodó szőröslepkét sem zavarta túlságosan.
