Mintha egy zsíroskenyeret lógattak volna az orrunk elé csalinak, újhagymával, olyan zsenge hagymaillat lengte be a környéket. Az utak mentén, a fák között, mindenütt virágzott a medvehagyma, összefüggő fehér habtengerbe borítva az aljnövényzetet.
Egy vidám nyugdíjasokból álló csapaton kívül senki sem volt a Zirci Arborétumban, mikor ott jártunk, velük is csak egyszer futottunk össze. Csendben sétálgattunk a madárdalos parkban, megpróbáltuk megszámlálni az évgyűrűket egy hatalmas, kivágott fatörzsön, megfigyeltük, ahogy egy hangyacsapat indián szertartás szerint a vállukon cipel egy kipurcant méretes bogarat, tanulmányoztuk a táblácskákra írt növényneveket, megöleltük a legöregebb, 350-400 évesnek mondott helyi fát, futottunk egy mókus után, és nem tudtuk meg, mire való egy fára szögelt zöld dobozka "denevér védelem" felirattal.
