Mindjárt lejön a lépcsőn, párnagyűrötten, álmosan, mosolyogva, s talán azt kérdezi madj "Mi a helyzet Bosszantókám?" vagy "Hogy aludtál kisvörös?", vagy csupán néma puszit nyom a fejemre. Szeretek így várni rá. 

Ebtársaságban kuckósodom a süppedős kanapén, ahová velemtartottak ugyan, de itt lent továbbdurmolnak mellettem. Körülölelnek, melengetnek mint egy puha köntös. Motyognak, kurjongatnak a madarak, darálják az imént feltöltöt magokat, a kalit tetejéről csimpaszkodva rágcsálják az odatűzött almát.

Tegnap hazafelé tartotuttunk, kellemes zene szólt, csendben bámultam az elsuhanó tájat, mikor megszólalt "Néha látom rajtad, hogy izgulsz, vagy hogyismondjam, inkább szorongsz. Átsuhan az arcodon egy érzés, mintha egy pillanatra elkapná a lelkedet valami, s félted, amid van......."? - s ujjaival kisimította az arcomba hulló tincseket. Bólogattam.

A csupaüveg, fényben úszó nappali összeér a kerttel, teljes rálátást engedve annak minden szépségére. Élvezem a sokszínű, napsütötte látványt. Szép napunk lesz.

A fülem megkívánta ezt a dalt.