Szívesen beáll a játékba, ott tolong a lábunk alatt, ahogy a többiek, csupán annyi a különbség, hogy amíg a másik kettő érti a móka lényegét, és visszahozza azt, hogy mi újból messzire dobjuk, Alfici ha egyszer megszerezte az elhajított tárgyakat elvonul velük, és nemereszti.
Szerinte minden az övé, és hiába keresünk egy másik labdát, megtépett medvét, kibelezett csacsit, neki is pont az kell. Ha mackós mozgása ellenére kicselezi a többieket, s elsőként ráharap a játék tárgyára, gyorsan bevackolódik vele a kosarába, vagy egy távoleső helyre, s onnan várja ki a folytatást, vajon elvesszük -e tőle, vagy bevetünk -e egy másik dobálnivalót, mert persze arról sem akar lemaradni.
Ez a koncentrálás bizony fárasztó, s ilyenkor egy idő után ráfekszik a lenyúlt játékra, de álmában sem ereszti. Irigy kutya.
