Nem én erőszakosokodtam, Ő kérte, hogy mostantól inkább ne rendeljek neki heti házhozszállítósat a munkahelyére (amit azért tettem, mert így legalább nagyobb a valószínűsége annak, hogy eszik, ugyanis képes egész nap kihúzni egy falat nélkül, mondván, nem volt ideje rendelni, vagy leszaladni... aztán meg csodálkozik, hogy estére kopog a szeme és szétesik a búrája...), mert inkább betársul mellém a diétába, és azt eszi, amit éppen én, csak kissé felturbózva, mivel neki nem kell cérnulnia. A mázlista.

Tegnap kezdte. Összeforgattam főtt rizst egy csomag zöldséggel és fűszerekkel az öntöttvas serpenyőbe, amit felkínáltam neki, de heves fejrázás közepette hárította. Jól indul.

Ma reggel beledobtam forró vízbe pár kupac összegubancolódott zöld cipőfűzőt tésztát, amit később beleforgattam egy-egy kanál piros- és zöldpestóba, majd megszórtam rózsaborssal. Ebből csomagoltam mindkettőnknek ebédre, csak az Ő nagyobb adagjára még ráreszeltem sajtot is (amit én ma nem fogyaszthatok), az én dobozkám mellé viszont bekerült még egy csomag zöldsaláta.

Belátom, hogy nem lett egy ízvarázslat, sótlan is rendesen, de valószínűleg én már igencsak éhes vagyok, örülök, hogy valamit bekebelezhetek, mert salátával kiegészítve egészen tűrhető ebéd volt.

Úgy látszik, Ő másként vélekedik erről, amit levélben osztott meg velem az imént:

"Most eszem-hát minden elismerésem (íze nuku)!"