A helyzet mit sem változott: még mindig nem vagyok oda a konyhai tevékenységekért, úgy mint főzés, sütés, krumplipucolás. Ha meg nagyritkán mégis készül valami (a szendvicseken, salátákon és a tükörtojáson túl) tányérravaló általam, akkor azt olyan kedves lelkesedéssel és kézcsókkal fogadja, mintha valami szuperkülönlegességel leptem volna meg, amit senkisemtudúgymintén:-) Szóval bizton állíthatom, a nemfőzésnek is vannak előnyei. 

Imádja a forró leveseket, s hogy kedvére tegyek, mostanában kotyvasztottam néhányat csakúgy alapon, mikor felfedeztem, hogy az általában üresen kongó óriáshűtőnk fagyasztós részében még fellelhető egy csomó jegeszöldséglelet, amit pestostejszínes sűrítéssel levesítettem. A sikeren felbuzdúlva már előretervezettlevesre készültem, ami annyit jelent csupán, hogy képes voltam kezembevenni egy receptet (amit átalakítottam úgy, hogy lerövidüljön a konyhában eltöltött időhányadosom), s hozzávalóslistát lóbálva bevásároltam???!!!

Na persze a főzőskötényesek biztosan kicikiznének, vagy a leírást olvasva szívükhöz kapnának, s óvatosan lerogynának egy ülöalkalmatosságra, gyöngyöző homlokukat törölgetnék, amit kivert a víz a hozzánemértésemtől, s fejüket lehorgasztva csóválnák, hogy miként lehet fakanalat adni egy ilyen hibbant tyúk kezébe, aki én vagyok. Megállapítanák, hogy a levesem nem is az, ami, mert hogy jövök én ahhoz, hogy mexikóilevesnek hívjam ezt a löttyöt?????? Úgyhogy kalaposlevesnek nevezem el, de persze otthon úgyis mexikóilevesnek hívjuk, cöcöcö.

Kalaposleves

Hozzávalók:

-két pulyka v. csirkemellfilé

-nagy üveg sűrített paradicsom

-hagyma, fokhagyma

-két evőkanál liszt

-só, bors, zacskóschili, 2 leveskocka, petrezselyem

-2-3 dobozos konzervbab

-1 dobozos konzervkukorica

-rengeteg sajt

Az eredeti receptben külön csinálja a húst, amit a végefelé ad hozzá, mivel a babot és a kukoricát nyersen teszi a levesbe, de nekem ezt muszáj volt mellőznöm, különben nyűgös lettem volna attól, hogy még mindig nempuha a bab.......

Szóval, kis olajon megpároltam a kiskockahagymát meg az átpréselt fokhagymát, meg a darabka bacont összevagdosva, amit még találtam a hűtő középső pultján, leghátul (ki dughatta oda???), rádobtam az egészen picire vágott húst. Amikor ezek ott jól megpuhultak, megszóratam két evőkanál liszttel, amit jól elkavartam a hússal, majd gyorsan rálöttyintettem a vizet.

Ezután belemerültek a fűszerek (kivéve a zacskóschili, amit a végén szórtam csak bele) és a sűrítettparadicsom. Rottyant így vagy egy negyed órát, amikor hozzáöntöttem a babot és a kukoricát, s így együtt fortyogtak még tíz percet.

Befogtam az arra lődörgő éppenfontosmeccsetnéző pasit, aki nagy kelletlenül fütyürészve lereszelt egy csomó füstölt- meg füstöletlen sajtot vegyesen, amit tálaláskor nem sajnáltunk bőven rászórni a gőzölgő kalapos tetejére.

Lius (aki nem álságosudvariaskodós, és elkérte a receptet, mivel mikor tegnapelőtt együtt is megfőztük ugyanezt, nem figyelt???!!, szóval ez azért jelent valamit: vagy azt, hogy Ő is meg akarja csinálni, vagy azt akarja megjegyezni, hogy mit kell elkerülnie jómesszire....), Pöti és Farkas szerint nagyon finom. Tény, hogy eléggé elfogultak, meg tudják, milyen vagyok, mikor megbántanak, pláne, hogy mennyire tudok bőgni, meg mostanában úgyis olyan érzékeny vagyok, mint egy üveggömb..... Szóval azért ne ebből a felmérésből induljunk ki....