Nem vagyok kibékülve a hónaljakkal. Ha valaminek van alja, akkor van teteje is, meg ugye közepe, vagyis léteznie kell hónnak is, ami meg magunk közt szólva elég fura. Aztán ott van a hónaljkutya kérdés, meg az izzadósmalac téma, mellvizsgálatihónnyomkorászás, mindegyik a hónhoz köthető kellemetlenség. Tehát joggal neheztelek az aljára is, meg úgy az egész hónra úgy ahogy van.
A naponta érkező sajtótermékekből kolléganőm rendszerint új oszlopot épít az asztalom sarkán, én pedig kötelességtudóan igyekszem belenézni mindegyikbe. Ma reggel az egyik csomagból egy lila flakon hullott ki, kékfehérjelzésű-azegészcsaládmosolyog cég terméke, melyet dezodornak néztem, s éppen a tenyerembe fogtam, mikor kintről ketten is a nevemet kiáltották, s mielőtt elindultam volna, kipróbálásképpen szórakozottan befújtam a pólóm alá, megcélozva vele egyenesen a hónomat. Imádom az illatbefúvókat, s most is vártam valami kellemes tisztaságillatot, de alig éreztem valamit.....Már ezek sem a régiek-gondoltam, egy vállrándítással nyomatékosítva.
"Mit kaptál már megint, mi az a kezedben?" -kíváncsiskodott a kolléganőm.
"Valami újdezodor, próbáld ki, semmi illata nincs!" -s azzal a kezébenyomtam a lila fújósflakont.
"De jó, ez az az új hajfényesítőslakk, amit már úgyis ki akartam próbálni!!!!" -kiáltott fel lelkesen, majd jókora felhőt fújt a sörényére.
Tíz percig mostam a hónomat a mosdóban......Beszappanoztam, öblítettem hideggel, meleggel, kaptam bébifenéktörlőt, de még mindig éééééééég!!!!!!!!
