Belebújok Joepapa kintipapucsába, felkapom Anyi játszóskabátját -azt, amiért nem kár, ha Mici felugrik az ölembe, majd a szeretetdagasztás közben néha beleakad a körme- s így járjuk körbe a kertet.
Büszkén mutatja a sziklák között elburjánzott kövirózsákat, amelyeket régebben nem is kedvelt annyira, de mikor nálunk feltúrták a terepet, átköltöztettem hozzá az összeset kölcsönbe, s azóta megszerette az összes kis pozsgást, hát maradtak.
Mindig megcsodáljuk a kavicsgyűjteményét, feltöltjük a madáritatókat, ahonnan a cica is szívesebben iszik, mint a sajátjából, s felkutatjuk az új hajtásokat, földfölé bukkanó hagymásokat.
Szeretem a hatalmas, égigérős fenyőfák ágai által megszűrt napfényt, a különleges árnyékokat, a kanyargós téglautat, az öregecske széket, s mindent, amit Anyi odaálmodott.
