Gondoltam, hetekig elszöszmötöl majd az apró darabkák összeillesztésével, vakargatja majd a fejét a százharminc oldalas mithovaillesszünk leírást olvasva, de karácsony után már a helyét kerestük az elkészült pirosautónak.
Hónapokkal ezelőtt hallottam meg a lelkesedését, mikor meglátta egy bemutatóterembe, s azonnal szervezkedésbe kezdtünk Meskével, hogy megszerezzem neki a fa alá. A homlokom is gyöngyözött, mire betuszkoltam a ruhásszekrényem alsó polcára, az itthoni játszósruháim közé becsomagolva a méretes dobozt, ahol legkevésbé feltételeztem, hogy rábukkanhat, ha esetleg ruhával szeretne meglepni, s keresi a méretcimkéimet.
Már szenteste elkezdte a barkácsolást, egészen az éjjeli sétánkig, s pár nap múlva büszkén mutatta be a művet, amely tényleg nagyon szép darab, s nem is kicsi (60 cm hosszú), az igazi versenyautó pontos, kicsinyített mása, nyolcadakkora.
Mikor mi kicsik voltunk, már akkor is nagyon népszerű volt ez az összerakósjáték, de akkor alig lehetett itthon kapni, s ha mégis, a választék nem volt túl bőséges. Farkas eltervezte, hogy ha gyerekünk lesz, megvesszük mindegyik darabot -kalózosat, markolósat, várasat, hajósat, stb.-, s alig várja, hogy együtt építkezzenek.
