Sokáig raktározgatom az ajándékkísérőket, képeslapokat, de egy idő után elkallódnak, megkopik a tinta rajtuk, s helyüket átveszik az idei karácsonyi üzenetek. Vannak barátaink, akik minden évben elvonulnak, s készíttetnek profi képeket, melyekből kreálnak ötletes, jópofa családifotós lapokat, amolyan albumbavalósat.
Hiába az elhatározás, mindig megfeletkezem róla, s későn jut eszembe, hogy képeslapokat küldjünk, így mi az ajándékok mellé szoktunk írni, összehangolva az ajándékkísérőkkel.
Idén pasi bukkant rá egy tüneményes, rajzos lapokat árusító kis asztalkára, egy kapualjban, ahol egy nagybőgős zenélt, s az udvaron kézművesek árulták a portékájukat. A kapucnimnál fogva húzott vissza, "ezt nézd, milyen gyönyörűek, pont nekünkvalók!!" Tényleg nehezen lehetett ellenállni, így jóval többet vettünk, mint kellett volna, s egy kicsit sajnáltuk is odaadni őket, bár egymásnak is ezekre írtunk üzeneteket, kívánságokat:-) Mint később kiderült, Ő még visszaszaladt, s meglepett engem egy bekeretezésre váró angyalos rajzocskával.
Teljesült a kívánságom, s páréves korom óta először volt olyan fenyőfánk, melynek nem értem el a csúcsát, csak úgy, ha székre álltam, s szenteste pontolyan lap került elő a borítékból, ami ezt ábrázolja, melyet Farkas tett alá.
S amivel a legnagyobb meglepetést okozott, a lap oldalán, utóiratként az alábbit találtam:
