Ahogy kimondott egy szót más-más ízeket érzett a szájában, mindegyikhez társult egy étel íze....... Egy ismeretterjesztő filmeben hallottam a szinesztéziáról, amit addig csak a verselemzéseknél tanultam, nem is gondoltam, milyen furcsa lehet a valóságban megélni. 

Vannak enyhébb változatai is, valaki észre sem veszi, mivel gyerekkora óta így működik az érzékelése, hallja, amit lát, vagy a hangokat ízleli. Egy hölgy látta is a zenét, formák, színek lebegnek körülötte a muzsika hangjaira.

A bemutatott fiatalember pl. könnyen tanul nyelveket, mert ahogy meglátja leírva a szót, vagy hallja valakitől, már mellé is rendeli az agya mondjuk a lekvároskenyeret. Pultosként dolgozott egy bárban, ahol időnként nagyon kellemetlenül érzi magát, mert a nevekhez is azonnal érzi a szájában az ízeket, úgy mint kolbász, mustár, stb. Így ha beszélget egy egyébként kedves emberrel, lehet, hogy akaratlanul egy olyan étel rendelődik hozzá, amit nem is szeret, sőt, utál, így nem látja szívesen azt a vendégét.....Ó, megjött Sepnót bácsi és Finomfőzelék asszonyság:-)

"Figyelj, eszembejutott valami!" -mindig valahogy így kezdem az elmélkedős, gondolatébresztős beszélgetéseket, melyek igen hasznosak, mert általuk búvárkodhatom Farkas gondolatai között is, és mindig rábukkanok egy-egy, még felfedezetlen mélytengeri ritkaságra:-)

"Tételezzük fel, hogy hirtelen belénkcsap a villám -de pont csakis annyira, hogy a hajam nem ég le, mered felfelé örökre, mint a rajzfilmekben és egyéb gagyiegyáltalánemisvicces vígjátékokban- ami semmi más változást nem idéz elő, csupán érzékkeveredést."-taglaltam tudományoshomlokösszeráncolással.

"Vagyis, amint olvasod/kimondod/hallod a szavakat, azonnal összefut a nyál a szádba (jobb esetben, és nem a hányinger kerülget egy utálatos ételtől), és érzed az ízét, és nem tehetsz ellene, mindig így lesz, egész életedben.

Ha így történne, mit szeretnél, az én nevemhez melyik étel kapcsolódjon, ha mondjuk most az egyszer kiválaszthatnád?" -daráltam le a felvetésemet, csupán egy levegővételnyi szünettel.

Ó, tudom, hogy nem könnyű kérdés, mert mi az az étel, amire mindig szívesen gondolsz, remélhetőleg sosem fogod megunni, bármikor megennéd???!!! Nekem is okozott egy kis fejvakargatós, hajtincspödörgetős órát, mikor a filmet követően eltöprengtem ezen....

Végül Farkas úgy döntött, hogy szeretné, ha a Piroska szó az ízlelőbimbóinak a gesztenyével kötődne össze, többek között a formája miatt (nem elemezném, mire gondolhatott), és nem mellékesen azért, mert rajong a gesztenyepüré fomájáért, ha útunkbakerül egy sültgesztenyés, mindig venni kell egy pár papírzacskóval, odavan mindenféle gesztenyés sütiért (már ősz közepén elkezdte zaklatni a pékségben a sütősnénit, hogy mikor csinálnak már végrevalahára neki gesztenyéstáskát, s mikor végre lett, hetekig csak azt reggelizett....).

Én nem tudtam ilyen egyértelműen meghatározni -ez a legjobb, hogy másokat nagyítóalávonok, s mikor visszakérdeznek, ártatlan pislogások közepette széttárom a karomat.....-, több lehetőség is felmerült benne, de Farkas ragaszkodott hozzá, hogy Ő mindenképpen ez szeretne lenni, semmi más, s indoklásként hozáfüzte:

"Mert igaz, önmegtartóztatás miatt nem eszel belőle minden nap, meg hízlalósbűnösélvezetes is, de látni kéne az arcodon a vágyakozást iránta, ahogy végighúzod az ujjadat az üvegpulton, majd határozottan ráböksz, ahogy a villád végére szúrod elegánsan, s ha az illem nem úgy kívánja, csak úgy kézzel-lábbal fogod, s csillogó szemmel harapsz bele! Én ez akarok lenni."

Csokitorta.