Különleges érzés boldog, titkokat őrizni, legyen az aprócska vagy elefántnyinagy, melyeket legszívesebben megosztanék olyanokkal, akik velem örülhetnének, és tartom ugyan a számat, mert megígértem, de annyira nagyon nehéz, úgy ki akarna csusszanni!?
Vannak olyan ártalmatlan titkok, amelyek az úgynevezett "denemonddel senkinekjóóó, mert titok, csaknekedmondomel" alapon egy belső körben terjednek, mert mindenki csak egynek adja tovább, akiben megbízik, és mivel szerencsés esetben egy szűk csoporthoz jut el az ilyen bizalmas közlés, egy napon aztán a Te füledbe is visszajut, amikoris tudod, hogy a Te embered legalább egyszer nem tartotta a száját....:-) Ezek általában ártalmatlanok.
Aztán vannak a ténylegtitkosnagytitkok, mint ez a mai, amit szigorúan tilos terjeszteni, utalgatni rá másoknak, fondorlatosan mosolyogni, hogy maguktól jöjjenek rá.....Ezek kiszivárogtatásával bizony nagy károkat okozhatunk bizalmasunknak, úgyhogy ne is tegyük.
Én nagy titoktartós vagyok, annak ellenére, hogy úgy egyébként -ahogy a környezetem hívja- mindig storyban vagyok, és valószínűleg tudhatják is rólam, hogy tartom a számat, vagypedig nemtudommiért, de rengeteg titkot őrizgettem már, és tudtam meg elsőként, amire büszke is vagyok, és igazán megtisztelő azoktól, akiktől kaptam.
A mai sokpecsétest meg azért sem szabad elmondanom, és ha nem lennék letiltva sem tenném, mert elvenném a forrásom és a harmadik személy örömét is egyaránt, és megfosztanám mindkettőt egy közös élménypillanattól. Úgyhogy nem teszem. Pedig dekár.:-)
Ha pasi ma reggel nem indul el hajnalban, ami miatt este nem hívom fel közelben lakó- és majdnem egyhelyendolgozós Ci barátnőmet, hogy kapjon a hátára legyen szíves, és reggel nem megyünk együtt, és nem találja ki, hogy ruccanjunk be a szokásos helyemre egy mézestejesKVra, akkor még én is kívülálló lennék, és nem büszke, vigyorgós, cinkoskacsintós benfentes.
A KVzó előtt próbáltunk parkolóhelyet keresni, amikor ráböktem arra a szűk területre, ahová csak tolatásba lehetett befurakodni, és Cinek jól hátra kellett tekerednie nyakilag, hogy felmérje a lehetőségeket. Miközben bírkózott a kormánnyal, és éppen keresztbe álltunk az úton, egyszercsak megállt, és mikor már túlsokpillanatig úgy is maradt, nálam megakadt a storylemez, és megkérdeztem, hogy mi a baj. "Te, én most nagyon rosszul vagyok baszus" -mondta falfehéren, gyengén, remegősen. Bambán és aggódva bámultam rá, és egyszercsak bevillant, és akkor már tudtam: "Csak neeeeeeeeeeeeeeeeem?????" Mire Ő, még mindig lefagyva, gyenge mosollyal a remegő szája szélén, nemes egyszerűseéégel: "De."
"Teeeerheeeeees vaaagy????!!!!" -visítottam nemtudomhányszor, és meg sem várva a megerősítést ugrottam a nyakába, és a saját lelkes kérdészuhatagomtól (hogyhogy, mikor, miótatudod, rosszulvagy?, mit csináljak, stb.) alig hallottam az Ő halk igenjét. Pedig de! Kisbabája lesz!????
Örül, örül, persze, de azért nem dolgozta fel teljesen az állapotát -2 hónapos a pocakja-mert bár hónapja együtt tervezgettük, hogy lassan szabad utat engedünk a szerelemnek:-), nem gondolta volna, hogy konkrétan az első, felszabadult próbálkozásuk eredményes is lesz (a hír hallatán Cipasi az ágyon ugrált, miközben tarzanosan verte a mellét:-), és azzal kalkulált, hogy bő féléve, egyéve még azért marad a felkészülésre. Tele van ugyanazokkal a félelmekkel, amelyek engem is gyötörnek, de most már ténylegesen számolnia kell velük. Ma ebédelt a főnökével, akivel megosztotta a hírt, meg számít arra, hogy előbb vagy utóbb kiszimatolják a cserfes kolléganői, mert Ő, aki eddig rendszeresen cigizett a csajokkal, most a legkülönfélébb kifogásokat rántja elő a farzsebéből, hogy most meg hirtelen miért is nem.
Most még erőteljesen rókafókuszú állapotban van, és nem csak kerülgeti, hanem sajnos kagylóölelések is vannak, és annyira gyengének érzi magát ettől, hogy rázza a hideg, néha alig áll a lábán, és a titkolózósdi sem könnyiti meg a helyzetét. A savtól állandóan marakszik a gyomra, és annyira fáradt, hogy amint hazaér, vacsora után bevetődik elkúszik az ágyba.
Elmerengtem egy röpke pillanatig azon is, hogy mennyire különös ez a körforgás...Tegnap voltam temetésen, mert valaki, akit szerettünk, elment. És máris érkezik valaki, akit szeretni fogunk.....
De közben azért nagyon is irígykedem, mert Ő végre belevágott, biztosan tündéri babájuk lesz, és ilyen gyorsan, vagyis legeslegelsőre össze is jött! Szóval dejóneki szerintem!
Én meg örülhetek, hogy a legelsők között tudhattam meg, még a szüleiknél is előbb, és mindenki másnak várnia kell még két hetet, a vizsgálatokig, én meg már tudom, mert cinkoskacsintós vagyok!!!!