Pampalinis figurája lett ezzel az új külsővel, ahogy mókás kis pilincka lábait szaporázza, zabálnivaló.

Egészen hosszúra megnőtt már a bundája, pedig az utóbbi években, ahogy öregszik, mindig lekopaszítjuk, de a kutyafazonalakító lány, akit kedvelünk és ragaszkodunk hozzá (babakutya koruk óta hordjuk oda az ebeket, annak ellenére, hogy kiköltöztünk és órákig autózunk oda-vissza hozzá) hosszabb időre elutazott. Próbáltuk megvárni, míg újból munkábaáll, de Alfici már inkább hasonlított egy medvebocsra, mint spánielre, és egészen kezelhetetlen volt a szőre (főként a toklászok miatt). A közeli állatorvosi rendelő mellett találtunk egy kutyaszőreltávolító hölgyet, akihez elvittük a fekete ebet (a többiek mennek a megszokott helyre) bundátlanításra.

Íme, itt látható előtte, majd egy lapozás, és utána. Mintha nem is ugyanaz a kutya lenne!?:-)

Hiába visszük rendszeresen kozmetikushoz a büdöskéket, a fehérek egyszerűen nem hagyják, hogy lenyisszantsák a körmüket, ezért amíg Alficickány nyiratkozott, bekopogtunk az állatorvoshoz. Kiderült, hogy annyira elhanyagoltuk a farkaskörműket hogy Bendőzé teljesen visszakunkorodott és belenőtt a talppárnájába. Elszégyeltem magam rendesen, hogy nem vettük észre....

Jeleztük előre, hogy a mérete ellenére komoly ebbel van dolguk, és szerintünk bódítani kellene Bendőt, de nem hallgattak ránk, csak legyintettek...Végül bekötött szájjal is négy embernek kellett lefognia ezt a földszintes fehérgombócot, akit még így sem lehetett betörni, és sajnos több körme is vérzett a nyisszantásoknál....Pasi szeme szikrákat szórt.

Ahogy Afi leveti a bundáját, máris kiderül róla, hogy egyáltalán nem is dagi, és a mackós mozgása is csakis a nagy szőrtömeg miatt lehetett.

Ebből egyenesen az is következik, hogy ha én is levágatnám  hajamat, rögtön láthatóvá válna, hogy tulajdonképpen milyen sovány vagyok:-)