Namármost ugye, ha ez egy verseny lenne, akkor lengetném hevesen a neméranevem zászlót, mert lássuk csak be, hogy mennyivel nehezebb a helyzete a lélekkitárulkozós blogíróknak olyan mellbevágós újdonságokat elárulni magukról, amit még nem tudtok..... Meg arra is ki emlékszik már, hogy azt pl. mondtam -e, hogy kislányként elcsentem egy körtét, és nem legyintetek -e hatalmasakat, hogy jajdedögunalomlyukasagyúpiroska, ezerszer hallottam..... 

Demereznem egy verseny (huh), csupán egy játszódás, amibe megint a  blogcimbim kevert engem, megnézem, mit tehetek az ügy érdekében, és összeszedek izibe hét dolgot, amiről eddig még nem.....

1. Csoki: Imádom a csokit, meg a csokitortát, meg a csokifagyit, meg a tömyénycsokitskekszeket, meg a forrócsokit, meg.......Ja, talán ezt már meséltem???

1. Hónaljkutyaellenesség: A szempillámon, a szemöldökömön na és persze a hajamon kívül úúútálom a szőrszálakat magamon, és igyekszem mindent alaposan kigyomlálni mindenhonnan. Pár évvel ezelőtt pasit is üldözöm azzal, hogy mondjon búcsút örökre a hóna alatt lapuló bozonttól, és most úgy néz ki, hogy a rengeteg zsarolásom és kompenzációs beígérésem a finisbe ér, és hamarosan, ünnepélyes keretek között letaroljuk az érintett területet....Csakis azért nem történt még meg az esemény, mert nem tudta eldönteni még, hogy mit kér érte tőlem cserébe???!!!!

Vicces volt, hogy egy évnyi együttjárás után, miközben heverésztünk a fűben, óvatosan megközelítve a témát azt kérdezte: "Boszikám, had kérdezzem már meg, mert régóta foglalkoztat, hogy miként lehet az, hogy akárhogy is figyelem, sosem szőrös a lábad, talán nem nő???" Miután megtudta, hogy de, csak úgy csinálok, mintha csupszcsigatestű lennék, pár hét múlva kaptam ajándékba egy hiperszuperlegújabb szőrkirántogatókézikészüléket. (megjegyzem, a szőrözés kérdésének megvitatásával egyidőben tisztáztuk a többi, őt foglalkoztató kérdés kört is, mint pl. hogy "a lányok lába sosem büdös, mert ő még sosem tapasztalta ezt nálam?"-de, csak igyekeznek a szagos tornacipőt sebtiben kihajítani az erkélyre és megmosni a lábukat, mikor hazaérnek, hogy pasi azt higgye, ők szappanillatú talppal születtek,  és hogy "én sosem járok nagywc-re, mert mindig egy percig tartózkodom ott, szemben vele, aki meg fél órát, és sosem lehet érezni semit??!!!"-van az úgy, hogy valaki expresszvirágillatút tud:-))) Bocsánat a kilengésért!:-)

Jó, jó, ne szőrözzetek, hosszú bejegyzés lesz ez, én is látom.....

2. Zokni: A zoknik meg én igazán különleges kapcsolatban vagyunk, és mondhatom, szeretnek is a fiókomban lakni. Hogy miért? Mert imádom a színes, csíkos, pöttyös, kisvirágos, jópofa, extrém zoknikat és harisnyákat, és el is csábulok a boltokban, viszont alapjáraton nem szeretem felhúzni őket. Néha előveszem, megfogdosom őket, majd elhatározom, hogy ősszel a tappancsaimon viselem majd egytől-egyig mindet, de legtöbbször csak a sima, fekete darabok jutnak erre a sorsra. Hjaj, túúúúúdom, súlyos.....

Hogy ezt a zokniviszonyulásomat megértsük, talán vissza kéne nyúlni gyermekkori éveimre, amikor is drága szüleim még azt hitték, hogy híres primadonna lesz belőlem, mert imádtam énekelni, táncolni, szavalni, egyszóval produkciózni. Ennek megvillantása érdekében jártam én több meghallgatáson, és szerepeltem gyerekmajomkodós cuccokban. Egy gyerekszinkronszínészszemezgetésen az utolsó körben estem ki, amitől rettentőmód csalódott voltam (én akartam lenni a következő Vuk vagy Szerényke a Frakkból), pedig teljes erőbedobással (anyukámék meghatottan ültek a folyosón, ahol kihangosítva lehetett követni az eseményeket, és mindenki törölte a könnyeit a nevetéstől, mert állítólag istenien nyomtam a lyukat elváltoztatott hangon) adtam elő a zsűrinek a Lyukas zokni című rövidke mesét.... 

3.Sziszegős: A zoknis elmélkedésemről eszembe is jutott a harmadik pont, ami szorosan kapcsolódik a másodikhoz, mer' én ilyen mestere vagyok a fűzésnek (ez lehetne a negyedik pont:mesterifűzős)...Szóval, azért nem vettek végül fel tapsifüleshangnak, mert van egy egészen pici beszédhibám (ami a hódolóim szerint marhaszexibájos), vagyis az, hogy főként az "sz" betűknél néha hangyányit kidugom a nyelvem végét a fogaim között (ha figyelek nagyon rá, akkor nem mindig, és alig észrevehető ám, jóóó?:-), ami kígyósziszegésnek hatott a rádióstúdióban, és javasolták a logopédust......

Naészzzz????!!!!Ssssszerintem nem isz lehet éssssszrevenni!!!????

4. Talpmasszírozós: Imáááádom, ha nyomkorásszák a lábamat, aminek a legkiemelkedőbb mestere az Öcsém, aki már kiskorában elsajátította a szakmát. Az úgy volt, hogy kissrác korában kajakozni járt, és az edzője jelezte Anyinak, hogy a gyerek rendszeresen elkésik. Ekkor kérdőre is vonták az öcsibogyót, hogy mi lehet az oka, hiszen időben elindul mindig. Ő ártatlan szemmel (családi örökség ez a speciális neménvoltam nézés, nagyon megy nekünk) előadta, hogy minden alkalommal megáll egy könyveskirakodó előtt, kezébeveszi a talpmasszírozás elmélete c. könyvet és mindig egy oldalt elolvas belőle...:-))) Másnap megkapta a könyvet, amit teljes átéléssel, többször is tanulmányozott, és rajtunk próbálta ki az összes fogást. Ha találkozunk, mindig meg lehet fűzni egy alapos gyúrásra, hmmm de jó!

Pasit már nehezebb volt rávenni erre, és nem is tudományosan csinálja, de azért nem panaszkodom.:-)

5. Véreskisujjfilmek: Nem láttam még sosem a Csillagok háborúját, sem a Gyűrűk Urát. Mindegyikből láttam részleteket, mikor pasi sokadszorra is megnézte, majd amikor azt hittem, hogy már unalmas, megtekintette valami újfajta minőségű kiadásban, és mióta megvettük a szélesvásznút (hatlamastv) ezen is meg kell nézni sorban az összeset...Így aztán végülis lehet, hogy majdnem mindent láttam belőlük, de mégsem tudnám összerakni a darabkákat.

Továbbá nem szeretem a "véreskisujj" típusú filmeket (mikor pasi megy filmet kivenni, mindig megkérdezi, hogy milyen dvdre vágyom, és elmondom, hogy ölőslövős ne legyen, és mikor hazaér, kivétel nélkül ezt a poént süti el, hogy kivette nekem a Véreskisujj 115. részét, mert úgy értette, azt kértem. Így hívjuk az összes vérfürdősrémületes alkotást), amiben értelmetlenül lőnek, ölnek és repkednek a gonoszkodosrémisztős mindenfélék.

6. Körtelopóslúzerkedés: Ha már úgy beharangoztam az elején, bevallom. Kiselsős koromban elcsentem egy körtét, egy csodálatos, hersenős sárgáspirosat. Azóta is nagyon sajnálom. Annyira szégyenkeztem miatta, még úgy is, hogy sosesenki nem jött rá hogy elcsakliztam, aztán úgy bántott a dolog, hazafelé kidobtam a kukába, ahelyett, hogy élveztem volna a bűn gyümölcsét.

A lúzer.

7. Gumicsont: Én már persze megszoktam, mivel érdekesmód naponta látom magamat:-), hogy felettébb hajlékony vagyok, amitől legtöbben nyomban frászt kapnak. Aprócska koromban, amikor furcsán tekergettem magam, elvittek vizsgálatokra, ahol megállapították, hogy ilyen bizony van, nagyon lazák az izületek. Meg tudtam csinálni valami hasonló mutatványt, amit a kínaigumicsontúak, és csavartam maga, hogy lenyűgözzem az osztálytársakat és a lekesen tapsoló nagyszülőket meg a szomszéd Eszti nénit. Ma már ugyan mindenféle húspárnácskák megbonyolítják ezeket a hajladozásokat, így leginkább is a kezemmel tudom elrémiszteni a közönséget, azt sem önszántamból, csak általában valahogy kiszúrják (pl. ha nyújtózkodom és megfeszítem magam). sokan horrorfilmbetétnek javasoltak ezzel a kéztartással, amit szívesen le is fotózok, ha elég sokan vagytok rá kíváncsiak:-))))

Na tessék, már vége is van, pedig most jöttek volna a szupertitkos információk, de nagyon sajnálom, hét, nem több.  

Egyébként meg nem is csípem ám a hetes számot, aminek sok titkos oka is van amit már nem mesélhettem el, aminek az elsőszámú oka a hetes szám, mert pont a nyolcadiktól jöhettek volna az izgalmak, amiről így most lemaradtok..., de azokon kívül pl. ott van az, hogy szűk esztendőket sem szeretnék ennyit, meg az a bűnözőses dolog sem tetszik nekem, aztán az a sok gonosz, meg a mesterlövészeket sem kedvelem.....