Ha az a típus lennék, aki az idegeskedéstől fogyni kezd, akkor ma reggel tuti ledobáltam volna magamról pár kilót (hát egyébként meg persze, hogy nem. mármint én a receptek olvasásától is hízók halmazába tartozom....).

KVzós sorbanállás közepette éppen azt magyaráztam pasinak (aki meg a kocsikulcs végét própálta bedugni a fülembe, ami igen bosszantó tud lenni, és azzal cukkolt, hogy biztosan majd ezt is jól megírom majd a blogomban, úgy mint "kocsikulcsos reggeli macerálás"-haha, nagyon vicces!), hogy ma egészen biztosan a tiramisura esnék, bele a közepébe, mert annyira kívánatos volt, vékony kakaóporral a tetején, tortába rendezett krémes szeleteivel, hogy erősen kellett koncentrálnom, hogy mégis a szokásos mézestejesemet kérjem, ha sorrakerülök:-)

Még ketten álltak előttünk, mikor megszólalt a kedvesem mobilja, fennakadtak a szemei, és csak annyit hallottam, hogy "....tűzriasztás, rohanuuuuunk...", majd meglódult, és hátrafelé intett, hogy fussak én is. Ügyetlenül kacsáztam, miközben próbáltam összecsatolni a táskámat, hogy útközben el ne hagyjam a pénztárcámat, de nem egyszerű Őt beérni, annyira hosszú lábakkal küldték le odaföntről, melyekkel felettébb gyorsan hagyja maga mögött az utat. Kiabált hátra, hogy "a risztóóóósok hííííívták, mivel tűűűűűűűűűzjelzést kaptak a házunkbóóóóóóóóóóóóóóóól!!!?"

Rettegek attól, hogy egyszer lángrakap valami a lakásban és mindenünk porrá ég......Majd' minden reggel megnézem többször is a vasalót, a vízforralót, hogy kihúztuk -e, és útközben is többször rákérdezek a pasinál, hogy "biiiiztos???" Már a falra mászik ettől. Ma például a vízforralóban nem voltam biztos, hogy eltávolítottam -e a konnektort a falból (bár lekapcsol magától, de mégsem szeretem így otthagyni), miután az asztalosnak lefőztem a KV-t.....

Sosem volt ilyen hosszú az út hazafelé...............

Már láttam magam előtt, ahogy lángrakapott a forraló körül a konyhapult, ég az egész bútor, a kutyák szenvednek a füsttől.....Riasztottam a szembeszomszéd csajokat (na igen, én vagyok ott az egyetlen munkásnő, mindenki más anyaságot gyakorol), hogy kukkoljanak már át, nem csapnak -e magasra lángnyelvek a házunkból, de nem láttak semmit.

Egy szót sem szóltam, csak nyögtem egyet időnként, pasi meg nyugtatott, hogy nem lesz semmi baj, bár a szeméből nem ezt láttam.....

Szerencsére nem találtunk semmit, még füsöt sem, csak a hangos csengéstől megrémült ebeket, akik persze rögtön feledték a történteket, ahogy betoppantunk, és meglepetten csóváltak és ugrándoztak, hogy ilyen hamar hazaértünk...És persze szomszéd lányt aggódva, piros köntösbe burkolózva. amint az utcáról felügyeli a házunkat.

Telefonálgattunk riasztósoknak, bediktáltuk a jelző kódot, ami megmutatja, hogy melyik szobában észlelt füsöt a rendszer -ezek szerint tévesen. Az üzemeltető cég javasolta, hogy porszívózzuk ki a plafonon lévő szerkezetet, hátha belement egy pók (???!!!), és az okozta a hibás jelzést. Ezt tettük.

Ezek után ismét bekanyarodtunk a KVzóba, ahol kiszolgáló hölgy megkönnyebbülve nyugtázta, hogy visszajöttünk, mert azon aggódott, hogy megsértődtünk, olyan hirtelen eltűntünk a sorból. Nem érdekelt, hogy jól elkésünk, le kellett ülni lazítani a mézestejesemmel, és kivételesen pasi is kért egy nagy adag kávét, ahogy fogalmazott: meghökkentőenpofátlanulnagy tejszínhabbal a tetején, megszórva kakaóporral. Megnyugtató volt nézni, ahogy élvezettel bekanalazza. Biztosan híztam pár dekát:-)

Forró helyzet volt ez a mai....