Az utolsó oldal elolvasása után megkönnyebbülve csaptam össze a könyvborítót, és örültem, hogy a történet végére értem, de igazából csalódott voltam és nyugtalan, mert az ajánlások alapján teljesen másra számítottam, és csakis azért rágtam át magam az oldalakon (megjegyzem a rettenetes részeket többnyire pár mondatos kivonatolás után csak átlapozva), mert nem szeretek könyvet félbehagyni (ahogy színdarabot sem, és egyetlen egy előadást hagytunk ott a szünetben, a Charlie nénjét, ami kibírhatatlan kínzást jelentett az első perctől fogva...-egyszer elmesélem, azóta húznak vele a barátaink, mert én szereztem rá jegyeket).

Talán azért nem, mert mindig bízom abban, hogy az utolsó oldalak feloldoznak, és értelmet nyer a számomra kevésbé érdekes előző párszáz lap, vagy talán azért, hogy megértsem azokat, akiknek tetszett és ajánlották....

Mi alapján választom ki, hogy mit olvasok legközelebb?

Kisgyerekként a szüleim irányítása alatt kezdtem el olvasni, így mindent befaltam, amit a kezembe adtak (ekkor még apu cenzúrázta a kezembe kerülő könyveket, és megtiltotta a Dagi mamámnak, hogy megismertesse velem az Elfújta a szél romantikus történetét, amit túl giccsesnek talált. Persze mami titokban mégis megtette, így pláne izgalmas olvasmányom volt a rózsaszín korszakomban, a mi titkunk, és bár ma már én sem vagyok odaáig tőle, de féltve őrzöm azt a kopott könyvet, melybe mama írt nekem ajánlót:-)) . Régebben Joepapa minden fizetése után meglátogatott egy könyvesboltot, és feltankolt egy csomó új regényt (ill. olyankor mindig hozott hidegtálat is, amiért Anyi időnként mérges volt, hogy apu sosem tudja beosztani a pénzt. Joepapa mindig is tudott élni:-), és mikor elolvasta, átkerültek hozzám. Amióta elkapta az internetes örvény (vagyis évek óta) egyetlen könyvet vett, az is a tőzsdéről szól...

Mostanában a legjobban azt szeretem, ha valaki ajánl egy jó kis olvasmányt, vagy megnézek egy-egy internetes szavazást pl. az évszázad top100-as listáját, vagy kiadók rangsorolását, (így találtam rá Iain Banks Darázsgyárára, valamint többen is ajánlották)stb. Aztán ráharaptam az online könyvesboltokra is, ahol átfutom a rövid tartalmakat, bár az sem garancia arra, hogy azt kapom, amire számítottam. Aztán az is előfordul, hogy el sem olvasom a tartalmát, mint ahogy most sem, úgy izgalmasabb...vagy nem.

Rossz érzés kapott el, hogy talán velem van a gond, és nem tudok felülemelkedni a részletes, naturlalista leírásokon, az állatkínzásokon, azon, hogy sorban leöldösi a testvéreit és unokatestvéreit, stb. és nem látom meg a mögöttes tartalmat, a legvégső igazságot, a fontos mondanivalót??????? Ma rákerestem a könyvről készült kritikákra, és annyira örültem annak, hogy nemhogy nem vagyok egyedül, de kifejezetten sokan (ahogy több kritikában is olvastam, nagyon megosztja az olvasókat, valaki isteníti az írót, mást meg a hideg rázza a regénytől) hasonlóképpen érezték magukat olvasás közben mint én!!!! 

A regényben mindenkinek beteg az elméje, csak az a nagy kérdés, hogy ki az, aki ebben a versengésben kiemelkedik a többi közül, és a legelborultabb....Amikor már azt gondoltam, hogy az adott szereplőnek kiosztanám az első helyet, rögtön felülmúlta egy másik..Brrrr!!!

Emlékszem egy régi esetre, amikor baleset miatt leállt a forgalom, beragadtunk a dugóba, és kiszálltunk, a kocsiból levegőzni. Egy idősebb hölgy kezdett el furakodni az autók és a mellette állók között, és élénken érdeklődött, hogy mi történt pontosan, mire a várakozók tájékoztatták, hogy nincs nagyobb baj, kisebb sérüléseket szenvedtek el az utasok, folyik a helyszínelés. Erre a bájos nő csalódottan: "Jaaa, nem halt meg senki, akkor nem érdekes..!" -sarkonfordult és elment. Neki biztosan tetszene ez a könyv.

Nekem nem marad belőle más, mint egy hidegrázás.