Ahelyett, hogy kivártuk volna, amíg a mi területünket is eléri a lomtalanítási raaaajta!!!, mi megelőztük őket, és elvittük a felesleges kacatok nagy részét a mellettünk lévő településre, ahol már kupacokban állt a szemét, már amit hagytak belőle a gyűjtögetők.
Már az oldalsó szomszédunk is úgy köszön át nekünk, ha meglát minket este hét után, kint piszmogni a kertben, hogy láthatóan erőlködik, hogy visszafelé préselje a röhögését.....Ha még sötétedés előtt hazakavarunk, pasi eldobja a bácsitáskáját, le az öltönyt és a nyakkendőt, majd azonnal átvedlünk játszósszerkóba, hajamat felgumizom a fejem tetejére (úgy nézek ki, mint akire ráfészlet egy gólya), felkapom a százforintos gazolós kesztyűmet és irány a kert!!! Teljesen ki tud kapcsolni minket.......Lehet, kívűlről röhejesek vagyunk, egyrészt a szerkó miatt, másrészt meg, hogy még aligsötétben is, a kinti lámpa fényénél szöszmörgünk a zöldben.
Idén nem is akartam muskátlikat ültetni, mert sajnálom, hogy mindig elfagy, teleltetni meg nincs kedvem, meg el is felejtem beszedni (meg valamiért mindig elsárgítom a leveleit...). Pedig a rómeós erkélyünket (azért lett ez a neve, mert eredetileg nem volt azon a szobán, a hálószobánkon az utca felé ablak sem, és utólag találtuk ki, hogy legyen egy üvegajtó, kis kilépővel, majd ezt módosítottuk fából készült függőerkélyre, és mivel ott már alacsonyabb a födém, kicsit le kell hajolni, ha ki akarok bújni a szabadba-de nagyon szép lett és romantikus hangulata van!:-) pont ezért csináltattuk úgy, hogy végig beépített ládák vannak a tetején, körbe, hogy telis-tele ültethessük piros muskátlival.
Pasi figyelmeztetett, hogy éppen csak beugrik hazafelé a kis kertészetünkbe (akinek a Bertalanja hozott földet a hozzánk csatolt telekrészre, amit most hoztunk rendbe, és ő javította meg az öntözőrendszerünket -jaj, tényleg, nem kell már esténként a gumikígyóval öntöznöm!!!), hogy bedobja a pénzt, amivel még tartoztunk nekik, és megtiltotta, hogy egy percre is kiszálljak a kocsiból, hiába esküdöztem, hogy nem veszek semmit, csak nééééézek!? Így a felhúzott ablakon bámultam kifelé, próbáltam felmérni a terepet, milyen új növények érkeztek, mióta nem jártam ott, míg végül integetett, hogy menjek utána. Kérdeztem is, hogy mi történt, hogy engedélyezi a belépést, mire azt mondta, hogy megsajnált:-)))
Bármennyire hihetetlen, de visszafogtam magam (kicsit nyomaszt a vérbükkös vásárlásom súlya...), és tényleg nem én találtam ki, hanem a pasi, hogy vegyünk mégis muskátlikat......Így történt, hogy húsz kövér, húsos parasztmuskátli került a smart csomagtartójába, és az ölembe, és ezekkel felpakolva tettük meg a szokásos (egyre sűrűbben megyünk be esténként is) kitérőt a KVzónkba.
Akkor nem is tűnt fel, hogy milyen vaskosak és lombosak ezek a virágok, így ládánként három tővel számoltam, de végül csak kettesével ültettük el őket, ezért aztán az erkélyen kívüli hat ládán túl ültettem még hosszúkás kosarakba is, meg a konyhai francia erkély párkányára is került belőlük.
Az ültetéssel, vacsorázással és beszélgetéssel annyira elröppent az idő, hogy már éjfél is elmúlt, amikor pasi megfújta a sípot, és kijelentette, hogy el kell vinnünk a lomokat a megjelölt területre. A második kör után, amikor már a szemem kis pálcikával történő kipeckelése sem segített semmit, és a KVzónk is régen bezárt, ahelyett, hogy segítségemre siettek volna egy jó meleg, ébresztős mézestejessel, könyörgőre fogtam a dolgot, hogy tekintsen el a harmadik visszafordulástól, és menjünk végre aludni (azt sem engedtem, hogy nélkülem bandázzon az éjszakában, és pakolásszon a szemétkupacon, mer' majd jól lecsapják nekem -nem mintha én meg tudnám védeni, de mégis) . Nehezen győztem meg..................
Na ezér volt az, hogy reggel alig bírtam rávenni magam, hogy kinyissam a szemem, mert úgy éreztem, hogy beragadtak a nyílászárói....Megpróbáltam felkelni, de csak a hátsómat bírtam megmozdítani, a fejem meg még mindig úgy maradt, belefúródva a párnámba. Hiába, nem elég nekem az öt órányi alvás...
Biztos vagyok benne, hogy lomtalanítani nem éjszaka szoktak.
