Ismét belevetettem magam a táblázatok, számsorok, grafikonok és egyéb kutatási adatok sűrűjébe, mivel a mai hétfővel vége is lett a nagy, boldog szabadságunknak...

Némi enyhülést hozott a fenti tény reggeli felismerése okozta hangulatcsappanásban a hajnali (na jó, fél hétkor keltem....) hosszas, forró zuhanyozás, ami annyira jólesett (mivel már ugye nem fűtünk, jegesnek éreztem a burkolatot, melyen mezítláb, pipiskedve cikáztam, míg összeszedtem a mai szerkóm darabjait-húúú, ezért anyukám hogy leszúrna, papucs nélkül rohangálok, pedig Ő megmondta....!!??!), élvezettel folyattam a plafonra szerelt zuhanyrózsát a búrámra hosszú percekig, és olyan forróra állítottam a hőfokot, hogy éppen elviselhetően bizsergető legyen, majd bambán szárítottam a loboncomat a fotelba befészkelődve, lefelé lógó fejjel.

Na, pl. ezért nincs nekem frizurám, mert ennyire vagyok hajlandó, hogy fejjel lefelé lógok, és nyomom a hajamra a meleg levegőt a hajszárítóval, és hagyom, hogy kunkorokba rendeződjön, a maga megszokott rendszerében, ahogy éppen a szálaknak jólesik.......Így aztán mindig meglepetésként ér, ha elkészülök, kidöcögök a fürdőszobába és belenézek a tükörbe....Régen képes voltam körkefével bíbelődni órákig, de mostanában megelégszem ezzel a "futokamezőnkisvirágosruhábankaromonegykosárral-típusú hajviselettel". Annyit teszek még a gúdluking érdekében, hogy lefújom lakkal, vagy belenyomok a tenyerembe egy adag ragadós, fodrásztólkapottragadósrémületet, és ezzel beletúrok a kunkorok közé, hogy a kisebb szálak ne álljanak antennaként széjjel a fejtetőmön és a homlokom körül (röhejes, ahogy azokkal kinézek), és már indulok is:-)

Nem állítom, hogy a szabadságunk utolsó napjait fergeteges jókedvben töltöttem el........Ennek több oka is volt, melyek közül csak egyet emelnék ki: a pasi nyaka becsípődött.. Namár most, már egyszer volt ilyen esetünk, és bár a nyaka fáj, mégis az egész karjára kisugárzik, egészen az ujja végéig, és úgy mozog, mint akinek bádogból lenne a felsőteste, és szinte egész nap nem szól semmit, csak jajgat minden mozdulatnál, és leginkábbis fekszik. Persze arra volt azért ereje, hogy a KVzónkig elcincálja magát és engem (na jó, ez főként az én kedvemért történt, de a KV-m mellett Ő meg melegszendó- és linzer függővé vált), meg ha már nagyon éhes volt, és kopogott a szeme (mert ugye nehogy valaki azt gondolja, hogy a szabi alatt akár egyszer is feltöltöttük volna a hűtőt, mert nevetnem kell!!!??, és azon kívül, hogy megsütöttem a hurkákat, amit az öcsémék hoztak valami disznógyilkolós haverjuktól, egyszer sem főztem), akkor felkerekedtünk és átmentünk Anyiékhoz enni. Vagyis, én persze viszem a fehér dobozkámat, és csak azt eszem, ami benne találtatik.

Külön élmény, hogy Joepapa is lerobbant, neki meg a dereka hasogat, és már akkor ordít, ha elhaladunk előtte, és az így keletkezett légáramlat eléri, "meglöki", és állítólagos rettenetborzalom fájdalom járja át deréktájon...Ezek így ketten, pasi és Apu meg egyenesen elviselhetetlenek, és nem tudom, hogy melyik a jobb:

1.váratlanul és folyamatosan ordító és jajgató Joepapa, akire a zokniját is rá kell adni

vagy

2. szótlanságba burkolózó, világfájdalmat tükröző fejű, tőmondatokkal szitkozódó pasi

Mindkét kategóriára jellemző persze, hogy mi nők, az ő kibirhatatlan fájdalmukat megérteni képtelenek vagyunk, nekünk egészen biztos, hogy még soha, megközelítőleg sem volt hasonló fájdalmunk, és egyik sem ismeri be, hogy túlságosan szenvedne, vagy túlzásba vinné a jajgatást....Ja, meg az is jellemző az ilyen esetekre, hogy csak akkor nem jajgat, vagy berzenkedik, amikor snooker, motoros közvetítés, vagy póker verseny van valamelyik csatornán, mert ezek mindegyike jótékony hatással bír az ilyen fájdalmakra.....Onnan tudom biztosan, hogy ezekben a közvetítésekben legalább annyi gyógyító hatás szorult, mint némelyik tematikusnak mondott kisebb TV csatronán látható távgyógyító búgó hangjába és gyógyítóerejébe, mert mindkét pasinál hajszálpontosan megfigyelhetőek ezek jelei: amikor a spotközvetítés vége főcím megjelenik, rögtön szúrni és görcsölni kezd az a bizonyos fájás....

Itt kell szólnom az Öcsémről, aki az elmúlt hétvégén a napernyőnk cipelése közben úgy meghúzta a csuklóját, hogy még a vállához sem lehetett érni, mert az ennek következtében keletkező légörvény meglökte a kezét, és ordított....

Más, végzetes és kibírhatatlan hasogatással járó fájdalommal küzködő nem volt a házban, de csak azért, mert nem volt több pasi a környéken....Bár én majdnem levágtam az ujjamat a fűszegélynyíróval (persze nem kellett visszavarni, csak megskalpoltam a mutatóujjam tetejét, amitől rögtön rosszul is lettem, és a látványtól kishíjján elájultam..), de miután bekötöttük, és fal fehéren leültem, pasi jól kiröhögött, hogy milyen vicces voltam, ahogy bepánikoltam egy vágástól...Mer' az semmi sem.

De köszöni szépen, kedvesem nyaka napról napra jobb (a viccet félretéve, tényleg nagyon fájdalmas napokat élt át), és lassan (ezen van a hangsúly) visszazökkenünk a normális kerékvágásba, de még pár napig biztosan marad az elmúlt napok- és a jelenlegi szereposztása: Dorothy és a Bádogember:-)))

Nyakas egy helyzet.