De jó is biciklizni!!!! A hétvégén mindkét nap sikerült a nyeregbe pattannunk, Anyika, pasi és én együtt repesztettünk az erdő szélén, óriási fenyők árnyékában, madárcsicsergős, csodaszép napsütéses időben (szerencsések, mert kb. 10 percnyire laknak egy gyönyörű természetvédelmi területtől - sajnos azonban sokan lerakják oda a szemetüket, építkezési törmeléket.......megvan a véleményem az ilyenekről).

Tényleg, most bicikli vagy bicigli????

Vasárnap már úgy éreztem, hogy nem bírok ráülni a bicajra, mert az alvázamat előző nap feltörte a nyereg, bár akkor ezt nem éreztem, csak a másnapi kirándulás előtt, mikor fel akartam mászni rá (ráadásul Joepapa kerekein gurulok, mert az én csudaszép bicimet otthon hagytuk, apué meg magas is nekem, és csak akkor ér le a lábam, ha eldőlök egy kicsit vele......), és bár kikötöttem, hogy vagy rágumizunk egy kispárnát az ülésemre, vagy el sem indulok, mégis elgurultunk az erdő felé, és idővel kicsit jobb lett. Mások hogy csinálják? Az én fenekem még párnás is, egyáltalán nem csontos, akkor meg miért?

Nem gondoltam volna, hogy arrafelé találkozunk őzekkel, de láttunk kettőt is, egy nagyobbat és egy picibbet, és ahelyett, hogy csendben megálltam volna, akkorát üvöltöttem a többieknek, hogy azonnal nézzenek oda, hogy persze az a szegény kettő megriadt és gyors cikázásba kezdett az alacsonyabbra nőtt bokrok között a mezőn. Mivel pont a dombtetőn tekertünk, megálltunk,  és végig élvezhettük a látványt, amíg el nem érték az erdő szélét.

Őzikés biciklizés a legjobb!