Munkába döcögtünk a kisborsban, közben a mézestejeskávémat szürcsöltem, a rádió tompán duruzsolt a háttérben, erre fél füllel hallom, amint felolvastak valami segélykérős levelet, amit egy törpe nyúl írt húsvéti macerálása miatt, de komolyan mondom, szánalmas volt, nem pedig vicces, (pedig annak szánták, a stúdióban lévők nagyon jól szórakoztak rajta, úgyhogy biztosan én vagyok savanyúlujza), legalábbis szerintem...(nem mintha az én beírásaim irodalmi díjra számíthatnának, vagys tömegeket röhögnének rajta, ha felolvasnák a rádióban...:-))

Valahol a mindjárt elalszom és lefejelem amézestejes műanyagtetejét állapot és az élénkvagyokéshumoros agyműködésem között lehettem, amikor a fenti nyulas cucchoz megkerestem a személyes kapcsolódási pontomat, vagyis felidéztem azt a nyúlfarknyi (annyira stílusos kis beírás ez, hogy mennyire vicces vagyok, és nem szánalmas, hahaha) időt, amit tolmácsolással töltöttem....Hogy jön ez ide????

Ez akkor történt, amikor Belgiumból hazajöttem (8 hónapos távollét után. Aminek semmi pikáns tartalma nincs, mint pl. eltitkolt zabigyerek akit ott akartam a világrahozni, vagy valami hasonló...dehogyiiiiis!!! 17 évesen kimentem bébisintérkedni, hogy nyelvet tanuljak és kint jártam gimibe, ott végeztem a 4.-et, mert kalandra vágytam, a szüleim meg hoszas győzködés után belementek, de ez egy hosszú történet), és egy vadász társaság felkért, hogy időnként ugorjak be tolmácsolni a vendégeiknek, akik belga vadászok, és történetesen én kintről ismertem is őket (a sintérkedősbefogadós családom apafeje nagy vadász hírében állt, és rendszeresen járt is mindenfelé, még afrikában is, így kiterjedt vadászós ismerettséggel rendelkezett, így többnyire ezek közül kerültek ki az itteni fazonok is...).

Mivel jól jött a pénz, meg örültem is, hogy gyakorolhatom a nyelvet, persze, hogy elvállaltam. Első alkalommal (ami egyben nagy fordítós/diplomata karrierem utolsó állomását is jelentette egyben) egy három napos lövöldözős körútra mentünk, belgaszakállaszöldruhás emberünk Runcájz:-), akit elkísért felesége Manka, és még két puskás vadászszakértősokatbeszélőfranciáulnemtudó úr a vadsáztársaságtól, meg én, a mimózalelkünemtudommitakaregyvadászaton típusú....Mint tolmács, nyilván az volt a feladatom, hogy érzelemmentesen és kommentek nélkül lefordítsam jobbról balra, majd balról jobbra az elhangzottakat, és mivel ezek állandóan beszélgetni akartak, mindenhová el kellett kísérnem őket.

Az elején még élveztem is, én, a nagymenő, aki nélkül ezek a fegyveresek nem boldogulnának, nyomom a szöveget, csodás tájakon száguldozunk egy terepszínű dzsippel, tüneményes állatokat láttam közelről-vagyis olyan kukkerral, amivel olyan érzésem volt, ha nem vigyázok, valami vadállat lehrapja az orromat, annyira közlere hozott mindent,  mint pl. két nyuszit, ahogy bokszoltak a mezőn! Mennyire jófejek!!! (egyébként ennyi csak a kapcsolódási pont a nyúlhoz, vége, kész, a többi teljesen másról szól, de valahogy el kell mesélnem ezt is, fel kellett vezetnem, na:-)

Na de később, legörbült a szám rendesen...Első nap még sötétben kirángattak az ágyból, mert menni kellett a magaslesre kuksolni a hideg, nyirkos időben, egyetlen pisszenés nélkül, sutyorogva fordítani, kihámozni, hogy mit jelenthet a shupshisshahahsupsztjhshsusususus, mert kb. ennyit értettem a nullásra lehalkított, vigyázzunkelneriasszukavadakatahangosbeszéddel stílusú kommunikálásukból....Egyébként szerintem, semmi mást nem csináltak ott, mint úgy tettek, mintha bármi is történhetne, valami izgalmas, esetleg arra vetődik egy régen kihalt ősállat utolsó, még felfedezetlen példánya, vagy egy piros szemű medve, aki legalább háromszor akkora, mint a többi, és megmentjük a világot pusztító erejétől, de nem számíthattunk semmire....A nap hátralevő részében meg ettek itt, meg ott, meg halászlevesesnél tankoltak fel, meg ittak mindenhol és mindenfélét, én meg erősen fókuszáltam a szájmozgásukra (marha jó, mer' általában mindegyiknek minimum nagy bajusza, de többeknek még bazi nagy szakálla is volt, még Mankának is láttam pár erőteljesebb szőrszálat az orra alatt, de egyrészt annyira nem árnyékolta az ajkait, másrészt szerencsére keveset is beszélt), teli szájjal (nekik volt tele).....

Másnap egy kicsit később keltem, bár még ígyis megelőztem minden környéken lévő kakast....Igazi vadászat következett, ahogy mondták, miközben indításként legurítottak pár kupica pálinkát amitől pirosra színeződött a szőrtől még helyenként kilátszódó fejük...Teljesen ridikül vagyok, mert mégis mit képzeltem, én, a nagy állatbarát, mi sülhet ki abból, amikor a puska egyik végén egy vadász, a másikon meg egy ártatlan erdei van figyel, na mi, megmondom: tűzdelt őz sülhet ki, semmi más....Sajnos.

Ráadásul, én még azt hittem, hogy az egész vadászat "állatbarátibb" módon folyik, ha egyáltalán lehet annak nevezni bármely módját ennek a sportnak nevezett ölösdinek (túúúdom, megint más az, ha tényleges oka van annak, ha ki kell lőni egy állatot -bár nekem kimondani is szörnyű, és ez is, amikor kedvtelésből, csupán trófeák begyűjtéséből és ilyen módon űzik...) Ezzel a szemlélettel méginkább megrémültem, amikor ahelyett, hogy mondjuk távolról célbavennék a szerencsétlen állatot, próbálnak célozni és vagy sikerül vagy nem, a következőt tették (megjegyzem, úgy választottak célpontot, hogy hány elágazása van a fején található dísznek, mert az még nincs otthon a falán...): brutál erős dzsippel nekivágtak a mezőnek, és amikor már nagyon közel volt az a szegény őzike, na akkor meglőtték, de olyan bénán, hogy szegényke sokáig még bukdácsolt, amíg ismét eltalálták.....Borzasztó volt.

Én bőgtem (na igen, már megint, és újból, és ismét, és ahogy mindig....túúúúdom), megsértődtem, mélységesen elítéltem őket, ami ugye érthető, de mint dolgozó nő, tolmács vagy mi, ez igen furcsán vette ki magát, főként azért, mert azok négyen-öten pont ekkor voltak a csúcson, ordítoztak diadalittasan (nem tudom, hogy mit, mert nem figyeltem, duzzogtam és sirattam a kilőtt vadat....), és kérdőn néztek rám, hogy mi lesz már végre????

Aztán letéptek egy levelet valahonnan (nem emlékszem, hol találtak valami bokrot vagy fát ott a mezőn, de még azt is feltételezem, hogy hoztak magukkal párat "legyőztemavadatéskellegylevél" szándékkal), amit beletuszkoltak annak a szerencsétlenül járt állat vérébe, majd a kalapjuk mellé tűzték, és ráléptek az oldalára a fotózás kedvéért, miközben én jóval messzebb tőlük, ültem a földön és a fűszálakat tépkedtem.....

Hazafelé hol ültem????? Egészen pontosan a tetem mellett, hátul, akit nagyon sajnáltam ugyan, de ennél is büdösebb volt, amitől kétszer is meg kellett állnunk, hogy legeltessem a rokakomát.....Mély benyomást tettem rájuk....

Többet sosem hívtak tolmácsolni. Meg egyébként sem hívtak semmiért sehová....

Hogy ez nem egy húsvéti történet??? Na és?

Gondoltam, elmesélem, hamárnyúl.