Egyértelműen kijelenthetem, hogy nem vagyok egy kiköpött konyhatündér, és szerintem már nem is leszek az. Vannak időszakok, amikor lekesebben készítek valami ehető vacsorát, és vannak olyan hetek, amikor mindenki azt eszik, amit talál:-)

Az elmúlt hét és a mostani is az utóbbi halmazba tartozik, amikor a legnagyobb gasztronomiai csúcspont abban merült ki, hogy betettem egy alufóliára a sütőbe egy adag előfagyasztott műpulykacicit, és hozzá gyártottam rizst (ami nem előrecsomagolt ám, hanem olajon megkavarom és felöntöm vízzel meg fűszerekkel, aztán lobog magától, míg készen nem lesz). Az igaz, hogy többször is gyártottam reggeli szuperszendót (általában a következőkből áll, csak haladó kuktáknak javaslom: tönköly kenyér, mindkét szelet megkenve fűszeres vajjal, benne saláta vagy friss csírák, vékony pulykasonka, valami finom sajt, és az egyik szeletre leheletnyi pesto) a kedvesemnek, amit becsomagolva elszállít magával a munkahelyére, és rendszerint mailen tájékoztat, hogy mikor és hány darabbal végzett már, és mennyire ízlett neki, amitől én elolvadok:-)

A barátaink nagyon is szeretik a főztömet, vagy inkább a kotyvasztásomat, és azt mondják, hogy azért lelkesednek ennyire, mert olyan vagyok mint a "meki", mindig ugyanazt kapják, ahányszor csak betérnek, és előre tudják, mire állítsák be a bélbojhukat, ha meghívjuk őket, vagy csak éppen arra vetődtek. Régen, mikor még albérletben laktunk a nagy sláger a sajtostészta és tonhalkrém volt....Mára már színesítettem a kínálatot, így pl. mindenféle szószos tésztákat gyártok, pácolt húsokat, rakott zöldségeket és krumplit, rizst, és egyféle almatortát, esetleg muffint.

A legjobban az asztalterítést és dekorálást kedvelem, és azt, ha sokféle tálba tudom kipakolni az ételeket, és mindenki csipeget, ahogy egy toszkánai vendéglátást elképzelek. Ilyenkor csinálok többféle salátát (zöldsaláták, tésztasaláta, stb.), májat sütök le meg csirkecombokat, vannak pástétomok (na igen, mártogatóst gyakran csinálunk hosszúra vágott zöldségekből és bekavart mártásokkal), sok sajt kockára vágva, stb. Ezek mindig pezsdítő beszélgetésekkel járnak együtt, és több órán keresztül eszeget mindenki, míg mindent meg nem kóstoltunk és el nem pusztítottunk az asztalról. 

Talán nem éreztem rá a főzés élvezetére, bár irigykedve figyelek másokat, ahogy művészi fokon, lelkükből alkotnak csodás ételeket, vagy csak nincs időm rá, ebben a rohanásba?? Mi az első akadályt sem tudjuk leküzdeni, ami a bevásárlással kezdődik......Nem vagyunk felszerelkezve, kong a hűtőnk...Mindig mondtam, hogy ha egyszer lesz egy szép konyhám, na, akkor majd kezembe kapom a fakanalat, és tessék, nem így történt.

A pasim egyáltalán nem bánja ezt, sőt! Míg más családokban megszokottá vált, hogy az asszony főz, és bár megköszönik, és ízlik nekik, közel sem övezi olyan nagy lelkesedés a hiperszuper ételkülönlegességet, mint pl. az én tojásrántottáimat, vagy egyszerű sapgettijaimat!!!! Már egyenesen kellemetlen, amikor a párom egy vendégsereg előtt akkora trombitálással vezeti elő az almatortámat, mintha valami hihetetlenül bonyolult, különleges, egyedi eljárással készült volna, hogy az mennyire isteni....Meg amikor azt ecseteli valakinek, hogy spagettiben verhetetlen vagyok, és közben a villájára tekeri az üveges pesto szósszal és tejszínnel meg sajttal készült tésztát:-)

Aztán kiveszem a sütőből a felmagasztalt,  lapos, kicsit megégett, összeesett almatortámat.....

Gasztronómiai csalódás.