Pár hete láttuk meg először, munkába jövet, ahogy magabiztosan szaporázta lépteit, igyekezett tartani a tempót a nála jóval nagyobb, hozzá képest óriásnak tűnő társa mellett.
Határozottan malackás, formatervezett fazonjával, fehéren és foltosan lenyűgöző jelenség volt, elolvadtunk tőle, és már igencsak sajnáljuk, hogy nem álltunk meg, és nem szeretgettük meg egy kicsit (persze, csak a gazdija engedélyével). Próbáltunk lelassítani, hogy tovább gyönyörködjünk benne, hosszasan bámultuk, ahogy távolodott az utcában. Hogy lehet ilyen tüneményes egy kis bulldog????
Azóta reggelente igyekszünk abban az időpontban arra járni, hátha ismét meglátjuk, bekukkantunk a mellékutcákba is, esetleg feltűnik egy póráz végén azzal a megmosolyogtató kisugárzásával, de sajnos még nem jártunk szerencsével.
Elhatároztuk, hogy egyszer velünk is lesz egy ilyen kis tündérgombóc......
Addig meg türelmesen várjuk, talán baktat még arra, pont akkor.... A nevét nem tudjuk, de mi magunk között elneveztük. Ő Vincent.
