Az a helyzet, hogy este elkapott a Közepes (vagyis még nem a Komisz-amiről íme itt van, már írtam), és hiába vettem be a jó előre elspejzolt, immár vényköteles fehér tablettákból (csak nem fogok ezért orvoshoz rohangálni, amikor hosszú évek óta nem fordultam meg egyetlen egynél sem-bár erre nem vagyok túl büszke, különös tekintettel a nőgyógyász miatt), nem űzte el teljesen a fejfájásomat, ami így egész éjszaka rámtelepedett, és csak ébredéskor éreztem a szokásos megkönnyebbülést, ahogy tovatűnt, maga után hagyva a morcos ébredést....

Ezért aztán semmi kedvem sem volt munkába indulni, ráadásul kint igencsak hidegre fordult az időjárás, és a forró zuhany is csak mérsékelten lendített a napomon (pedig annyira fincsi a levendulás babafürdető, amit használok, és azokra az időkre emlékeztet az illata, amikor a nagymamámnál ültem a kádba, tele habfürdővel, Ő meg préselődött mellettem a kisszékén, és hosszasan meséltem a történéseket, mama meg nagyokat nevetett, és akkor éreztem azt az illatot, ami ebben a mostani tusfürdőmben is fellelhető!! Milyen érdekes, hogy egy illat képes elővarázsolni régi érzéseket, emlékeket!!!-de erre majd máskor térek ki), így gondoltam, mivel úgy sem lesz egyetlen tárgyalásom sem aznap, nem vagyok hajlandó mást felvenni, mint a kinyúlt, kizárólag csak otthon hordott, kopott, csavartmintás pulóveremet, amit viszont imádok, de tényleg nem nagyközönségnek való darab.....

Sőt, durva leszek:-)), és hajat sem mosok, csak pár csattal felkanyarintom a fejemre és kész (mivel göndör a fejem, így fésülködni nem nagyon lehet, ill. ha mégis, és nem mosom meg rögtön, akkor kiköpött Zrínyi lesz belőlem, egy száraz háztető ül a kobakomon, ezért érdemes 2-3 naponta megmosni, hogy ki tudjam gubancolni), csak ki-beszállok a kocsiba-ból és el sem hagyom az irodát, örüljenek, hogy bemegyek egyáltalán. Max. szőlőzsír a számra, ezt a luxust még megtehetem:-)

Azért a szokásos tejesKVelhozóspohárbakedvencemért kimerészkedtem a kocsiból, de a KVzóba még beszélnem sem kellett, csak mosolyogtam, ahogy szoktam, és már készült is a "szokásos", inkább csak azt kérdezik meg az utóbbi időben, hogy egyet vagy kettőt kérek, mivel a pasim is rákapott a fincsi, forró mézesre.

Kedvesem vezetett, én meg próbáltam az összes ujjammat a lehető legnagyobb felülettel a forró pohár oldalára tekerni, és felmelegedni. Ahogy szürcsöltem a KV-t és a kisborsban is felmelegedett a levegő, és talán az agyam is beindult a tegnapi komiszkezdemény levonulását követő kongó üresség érzés után, hirtelen belémnyilalt a felismerés: ma délután fontos tárgyalásra kell mennem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Teatyaúrég!?? Na de így? Ebben a szerkóban? Visszafordulni már nem lehetett, így próbáltam felidézni, hogy milyen szerkókat hagytam az irodai szobámban lévő fogason, amibe átöltözhetek...vagy ami mégjobb, miként lehetne kibújni a mai meeting alól, vagy elnapolni, netán elküldeni magam helyett valaki mást..Semmi jó nem jutott eszembe. Ezt is felírom a migrén számlájára...

Az irodámba beérve felmértem, hogy egy csomó dolgot hagytam az ajtó mögötti régi fogason-mind használhatatlan, mint pl. egy fehér vászon ing még nyárról, amivel be is vonultam a fürdőszobába, de végül mégis a pulcsiban jöttem ki, mivel ha magamon hagyom az inget, vagy a gombok fognak egyszerre leszakadni, vagy én kékülök el az oxigénhiánytól (=kicsit szűk). Találtam még egy vastag barna kardigánt, amit akkor szoktam felvenni, mikor a főnököm a takarékosság jegyében a mínuszok idején lejjebb állítja a fűtést és megfagyok (=éppen egy kicsivel lenne csak jobb mint a pulcsi), aztán voltak még hasonló használhatatlan darabok, mint elegáns sál a kosztümömhöz félretéve (=nevetséges lenne az  otthonijátszósszerkómra aggatni), egy harisnya és egy magassarkú cipőőőőőőőőő??!!!

Már kezdtem megbékélni a helyzetemmel, és elképzeltem magam a sok öltönyös között a kopott terepjárós gatyómba tele csatokkal, hozzá a térdemig lógós ujjú kötött csodával, és két gumóba csavart hajammal, mikor megérkezett a felszabadító mail: tárgyalás elnapolva, péntekre:-))

Rögtön megmutatkozott a két kis gödör az arcomon, majd elégedetten felhúztam a térdeimet a székembe, a kezeimet méginkább behúztam a pulcsi ujjába úgy, hogy belekapszkodjak az ujjaimmal és ne is látszódjak ki belőle, majd elégedetten fogtam hozzá az újabb kutatási anyaghoz, mikor a kollégám elhaladva a szobám előtt bekiabált, hogy jól néz ki a pulcsim:-)

Milyen jó nekem, hogy a kézfejeldugós lógós pulcsiban jöttem.